Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1968-1969
1969. március 15., nyilvános rendkívüli tanácsülés
48 például szolgált a későbbi forradalmi változásoknak, súlyos tanulságokat hagyott örökül az elkövetkező nemzedékeknek, Megmutatta, hogy a haza védelmében a nemzet egységére van szükség, rávilágított arra, hogy szabad parasztság nélkül nincs fejlődés, és Petőfi látomását igazolta, hogy a népnek kell uralkodni nemcsak a költészetben, hanem a politkában is, A forradalomból kibontakozó szabadságharc győzni akkor még nem tudott, de kitűzte a célt egy évszázadra az Achim Andrásoknak, Bajcsy-Zsilinszky Endréknek, Károlyi Mihályoknak és Schőnherz Zoltánoknak, 48'bukásával a magyar nemzeti fejlődésben nagy törés állt be. Az 1918-as októberi forradalom kisérelte meg első Ízben a 48-as eszmékhez való visszatérést, a magyar polgári demokratikus átalakulás befejezését, És 1919 vitte tovább a forradalmi lángot a proletárforradalomba. Vajon mit ünnepelünk a 48-as forradalom évfordulóján, ha nem a férfias bátor helytállást, ha nem a néptömegekre való támaszkodás merészségét, ha nem a világszabadsäg ügyével való tudatos összeforrást? Vagyis mindazt, amit a Tanácsköztársaság is programjává tett. De 1848, 1918 és 19 nemcsak heroikus felemelkedési kísérletek, hanem egyben a magyar történelem fekete állomásai is, tragikus bukásuk egy évszázadig kisértett. Száz esztendőbe telt, amig Kossuth és Petőfi örökségének gazdái akadtak, száz évig sóvárogta a nemzet, hogy visszatérhessen az ő útjukra. Ami akkor nem sikerült az valóra vált a második világháború nemzeti katasztrófájából 24 évvel ezelőtt megszületett uj magyar szocialista társadalomban, 1945 tavasza lett az újbóli megvalósulás, 48 és 19 harcosai nem hiába küzdöttek, a kommunisták vezetésével a magyar nép jóvátett minden társadalmi igazságtalanságot, 1848 eszméihez nem vagyunk hűtlenek többéi Jogunk van az ő emléküket idézni, az ő emlékük előtt tisztelegni. Úgy léptünk nyomukba, hogy előreléptünk, A magyar függetlenség ügye a nép ügyévé vált, igazságos társadalomban, uj hazát építünk. És ez megköveteli tőlünk, hogy minden nap legyenek "márciusi ifjak", akik a fiatalság szüntelen lobogasával, tetrekészsé-Éével, nagy akarásával a mindennapok harcait megvívják, ppen ez az,^ami az ünnep hangulatában nemcsak a visszatekintésre késztet, hanem arra is, hogy előrepillantsunk. Vajon a mai ifjúság méltó-e a "márciusi ifjak"-hoz, vajon él-e bennünk is az ő áldozatvállalásuk, le tudunk-e mondani önös érdekünkről, ha a közérdek megkívánja, ki tudunk-e állni bátran igazunk mellett, ha az veszéllyel is jár és nem hátrálunk-e meg hamar, ha akadályok tornyosulnak céljaink előtt, és kitűzött céljaink méltóak-e a nagy elődökhöz? Mind megannyi kérdés, melyre lelkiismeretünknek kell felelni és melyekre tetteinkkel kell felelni.
