Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1968-1969

1968. november 27., II. rendes egyetemi tanácsülés

BUDAPESTI ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM /198_____sz. Tárgy: Hív. sz. Melléklet- 5 -kiküldött vitaanyaggal kapcsolatban« Talán azzal kap­csolatban, amit rektor elvtárs mondott, egy módosí­tásra lenne szükség, arra, hogy a bevezetővel, amely az elvi célkitűzéseket tartalmazza, elvileg egyetér­tünk, azonban önmagunkkal elllentmondásba kerülnénk akkor, ha annak minden részletével egyetértenénk, hiszen akkor tulajdonképpen egyetértünk olyan kari tanácsi összetétellel, ahol a kinevezettek és a választottak aránya 1:3 vagy 2:3» Az eddigi viták tapasztalata alapján elmondja, hogy más egyetemeken és a BOTE Általános Orvostudományi Karán is a vita lényege e körül csúcsosodott ki és nem is véletlenül, hiszen a Kar az a testület, amelyen áll vagy bukik egy-egy kérdés, A tanszékvezetők egyszemélyi felelősségétől függ alap­vetően az, hogy milyen orvosok kerülnek ki a magyar orvosegyetemekről, hogy az egészségügyi ellátás milyen ütemben fejlődik, felzárkózik-e az élenjáró vagy ná­lunk fejletteb országok egészségügyi ellátásához vagy elmarad, ez elsősorban a tanszékek munkáján, a tanszék­­vezető egyetemi tanárok személyes együttműködésén mú­lik. Lényeges tehát, hogy ők a kar egészét érintő ok­tatási, módszertani kérdésben hallassák szavukat. Ln­nék előfeltétele, hogy szavazati joggal a kari tanács ülésein résztvegyenek. Ezeket az üléseket az eddiginél lehet alaposabban előkészíteni. Bizottságokat lehet ki­küldeni, hogy egyes témákat megvizsgáljanak, előkészít­senek, és mit sem von le ebből, hogy dékáni tanács jöjjön létre, amely kisebb jelentőségű operativ ügyeket - akár a kari ülések között - megvitasson, illetve döntsön egyes kérdésekben. A kari tanácsban olyan ta­goknak is helyük van, akik eddig képviselethez item jutottak, eddig nem hallatthatták a szavukat. A demokratizmust ebben az értelemben növelni kell, de nem a tanszékvezetők rovására, hanem a kari tanács demokratizmusának szélesítése érdekében, olyan formá­ban, hogy az oktatók legszélesebb rétegei - a docens­től a gyakornokig - bizonyos létszámú képviselőket vá­lasszanak a kari tanácsba. Úgy kell ezt megvalósítani, hogy ne szoruljón háttérbe a tanszékvezető egyetemi tanárok szerepe. Érvényesüljön a tanszékvezetők, a kar szakértő tagjainak az egyértelmű részvétele az oktatásban, kutatásban, tudományos munka irányításában. A demokratizmust az oktatók különböző rétegeinek egy­néhány képviselője véleménye szerint kellően repzertál­­ná és nem okozna olyan mértékű higitést a szakértelem tekintetében, aminek esetleg az orvosképzés, ezen ke­resztül az egészségügyi szolgálat látná a kárát. Ez a tárca elvi meggyőződése. />

Next

/
Oldalképek
Tartalom