Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. szeptember 9., rendkívüli tanácsülés
Ez az a pont, ahol az oktatási rendszer kihat nevelőmunkánkra. A tanszékek 4-5 percekre találkoznak a hallgatókkal, a hallgatók egy napon 6-8 tanszéken fordulnak meg. Nyilvánvaló, hogy a klinikai tanszékek oktatói csak nagyon közvetve és csak sok áttételen át gyakorolhatnak nevelőhatást a hallgatóka, akiknek nevelése a klinikai tárgyak hallgatása során igy jóformán csak a marxista tanszékre és a társadalmi szervekre elsősorban a KISZ-re hárul. A betegágy melletti folyamatos munka az egész világ orvosi oktatásában előtérbe kerül. Az ilyen módszer nemcsak az oktatást teszi valóban gyakorlativá, de megteremti az oktatók számára is a nevelés lehetőségét, amikor huzamosabb ideig, hetekig vagy hónapokig élnek és dolgoznak együtt a rájuk bízott orvostanhallgatókkal. A betegágy melletti oktatás követelménye szükségessé teszi a kói’házak bevonását az oktatásba. Ezt a régen vajúdó kérdést éppen a Budapesti Orvostudományi Egyetemen lehet és kell a végleges megoldás igényével napirendre tűzni, ahol széles kórházi hálózat állhat az oktatás rendelkezésére. Az elmúlt években kísérleti célokból már tettünk kezdeményező lépéseket. A tapasztalatok azt mutatták, hogy az elgondolás helyes, az oktató kórházak' kialakítására Budapesten megvannak a lehetőségek. Természetesen a lehetőségeken kivül a feltételeket is meg kell teremteni. A legelső feltétel minden bizonnyal az, hogy oktatási szempontból a kijelölt kórházak az egyetem ellenőrzése alá kerüljenek. Az Általános Orvostudományi ^aron kidolgozás alatt áll az oktatás továbbfejlesztésének tervezete, amelynek az említett szempontok az alapelvei. A tervezet, amely lényegében szakit a klinikai oktatás középeurópában hagyományos módszerével, még komoly megfontolást és széleskörű vitát igényel. Meggyőződésem azonban, hogy megvalósítható és ha megvalósul, jelentős mértékben fogja szolgálni az oktatás és a nevelés együttes követelményeit.
