Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. szeptember 9., rendkívüli tanácsülés
- 4 -A Budapesti Pártbizottság ifjúságunk Jellemzése során ugyanis azt is megállapitja, hogy nagyobb részük, bár érdeklődik a politikai események iránt, társadalmi tevékenységet kevéssé, vagy egyáltalán nem fejt ki. Időszakonként felbukkannak közöttük nacionalista vélemények is, olykor észlelhető az individualista, a kispolgári magatartás. Egyetemünkön a nevelés még meglévő hiányosságai két fő okból erednek. Az egyik vezető állásban lévő oktatóink egy részének azzal a felfogásával kapcsolatos, amelyről az előbb szóltam, Mindenütt, de különösen az egyetem sajátos viszonyai között, a vezetők felfogása és magatartása alapvetően befolyásolja a munkatársakét, elsősorban a professzoroké az oktatókét, akiknek pedig nemcsak a szakmai ismeretek közlése, a tanitás a feladata, hanem a nevelés is. Ha az oktatók ideológiai fejlettségét, politikai állásfoglalását kívánjuk értékelni, ismét egyetérthetünk a határozat megállapitásával, amely szerint ma már az oktatók többsége egyetért a szocializmus alapelveivel, de különböző okokból, a párt és a kormány politikájának általános helyeslése ellenére, Jelentős részük politikailag még mindig passziv. Ennek a Jelenségnek okai között első helyen említhetjük azt a körülményt, hogy az oktatói kar kora? származása, neveltetése tekintetében meglehetősen heterogén. A politikai fejlődés közöttük mégis határozottan megállapítható, amiben nemcsak a folyamatos ideológiai képzésnek van szerepe, hanem annak is, hogy évrőlévre kerül az egyetem oktatói közé sok olyan fiatal, aki az említett szempontok tekintetében már egyivásunak tekinthető. Ez a fejlődés azonban lassú, hiszen a több, mint 1000 főnyi oktatógárdát évenként csak 4o-5o fiatal frissiti fel. Szükséges tehát ezt a fejlődést meggyorsítani és el kell érni, hogy vezető munkatársaink egy részének emlitett magatartása ne Jelentse akadályát ennek a fejlődésnek. Azt hiszem, világos az elmondottakból, hogy az oktatásnak az a módja, amely a szakmai tanitást a neveléstől elválaszthatatlannak tartja, komoly követelményeket állit elénk. Ezért sokat kell tennünk mindannyiunknak, az első éves hallgatóktól a professzorokig, egyidőben és halaszthatatlanul.
