Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. szeptember 9., rendkívüli tanácsülés
33 2 sabb együttműködését. Ennek szükségessége, természetesen, nem uj felismerés. Az egyetem legfelsőbb vezetésében minden illetékes szerv eddig is pozitivan értékelte az állami és pártszervek együttműködését. Mégis, azt hiszem, ennél tovább kell jutnunk, mégpedig az együttműködés olyan fokáig, amelyet nemcsak a jó munkatársi viszony, hanem a közös cselekvés is jellemez. Arra, hogy kb. mit értek a közös cselekvés fogalmán, a következő példát emlitem. A határozat a további fejlődés alapvető feltételének minősiti, hogy az egyetem vezetése minden szinten politikai követelményeket is támasszon az oktatókkal szemben. Az egyetem politikai arculatáért, munkatársainak és hallgatóinak politikai fejlődéséért nemcsak a pártszervezetek, hanem az állami vezetés is felelős. Ebben mindannyian egyetértünk. Mégis el kell ismernünk a határozatban annak a megállapításnak az igazát, hogy az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy vezető állásba történő kinevezéseknél kisebb politikai igények •érvényesültek, mint a középszintű kinevezéseknél és előléptetéseknél. Az a megállapitás is vitathatatlan, hogy a professzorok jelentős része munkatársaik megítélésekor elsősorban vagy kizárólag a szakmai felkészültséget, a tudományos eredményeket veszi tekintetbe és csak néhányan minősitik közülük ezzel egyenértékűnek a politikai megbízhatóságot és aktivitást. A kari tanácsok működése során is találkoztunk ilyen jelenségekkel. Hangot kapott olyan vélemény, hogy például pályázó jelölésétől, aki tényleg büszkélkedhet kitűnő szakmai eredményekkel, még akkor sem tekinthetünk el, ha politikai szempontból nem felel meg a követelményeknek. Valami olyan hallgatólagos állásfoglalás alakult ki nem egyszer, hogy ha valaki ellen lehet politikai szempontból kifogás, ott van a pártszervezet vagy annak képviselője, az ő feladata, hogy ennek a kifogásnak hangot adjon. Ez a gyakorlat, természetesen, ellentétes azzal az egységes elvi felfogásunkkal, amely szerint az állami vezetők is felelősek az egyetem politikai helyzetéért. Ezt az ellentmondást fel kell áldanunk és el kell érnünk, hogy az oktatók megítéléséből az állami vezetés, részéről se hiányozzék
