Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. november 9., tudományos ülésszak (NOSZF 50. évforduló)
- 5 -n-Legfőbb feladatunk, az oktatás elé 1945-ben hallatlan nehézségek tornyosultak. Erkölcsi kötelességünk volt biztosítani a tanulás lehetőségét azok számára, akiknek nem volt lehetőségük az előbbi években egyetemi felvételre. Az 1945—46. évi tanévben 1500 hallgató iratkozott be az első évfolyamra. Hogy ez önmagában milyen nehézséget jelentett, arra vonatkozóan elég arra utalnom, hogy tantermeink és munkahelyeink évfolyamonként csak néhány száz hallgató befogadására alkalmasak és hogy oktatásunkban még ma is a zsúfoltság jelenti a legnagyobb tárgyi nehézséget. A továbbiakban biztosítanunk kellett a munkás és paraszt származású hallgatók nagyobb arányú felvételét, hogy kiküszöböljük a társadalmi igazságtalanságot, amit velük szemben a felsőoktatás a felszabadulás előtt elkövetett. Ez csak úgy volt lehetséges, ha szakérettségivel rendelkező hallgatókat is felvettünk. Ezek a hallgatók első Ízben az 1949-50-es tanévben kezdték meg tanuiLmányaikat és csak 1955-56-ban szüntethettük meg felvételüket, amikor a középiskolai oktatás a munkások és parasztok gyermekei számára is általánossá vált. Miután a hallgatók korlátlan felvétele az oktatás színvonalának csökkenésével fenyegetett, már az 1946- 47. évi felvételeknél bizonyos korlátozásokat kellett életbe léptetni. A felvételi rendszer, a felvétel szempontjai a társadalmi fejlődésnek megfelelően változtak, mig végül az 1962-65« tanévtől kezdve társadalmunk fejlődése lehetővé tette, hogy megszűnjék a származás szerinti kategorizálás és hallgatóinkat elért eredményeik, képességeik, emberi magatartásuk alapján választhassuk ki. A fejlődés megkövetelte, hogy tantervűnket és a tanulmányi rendet folyamatosan módosítsuk. A tanulmányi rend fokozatos szabályozásán belül két csomópontról is beszélhetünk, amikor u.n. oktatási \ "ii
