Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1967-1968
1967. szeptember 1., kibővített rendkívüli ülés
2 -a pályázati rendszer kiszélesedése és az elosztási rendszer csökkenése várható. Ez az intézményekre előnyösebb lehet, de a végzettek szociális körülményeit kevésbé fogja tekintetbe venni. Az oktatás kérdéséből azt ©rielem még ki, hogy a betegágy melletti oktatás világszerte fokozódik. Nálunk is ez az igény. Megvalósitásához szükséges, hogy a kórházak egy része u.n. oktató kórházzá fejlődjön. Ezekben az orvostanhallgató, a gyakorlatát töltő és a fiatal orvosok nemcsak ellesheti az idősebbek tudását, hanem szakszerűen és tervszerűen megtanítják- az előirt ismereteket. Ez nem annyira uj szervezetet és beruházást kiván, hanem inkább szemléleti változást. Kell hozzá törődés és kell szervezett továbbképzés, de főképpen a kórház és az egyetem viszonyának a szabályozása. A- nélkül a jogkör nélkül, hogy az egyetem oktatási téren rendelkezik a kórházi osztállyal, enélkül nem lehet a kérdést megoldani. Ezt a ciklikus oktatás ügyében világosan le kell szögezni. Hallgatóságunknak 1/4 része vesz részt tanulmányi versenyeken és pályázatokon. Mintegy 4oo fő, tehát a hallgatóság lo yó-a tudományos diákkörben dolgozik. Mindez arra vall, hogy a tudományos szintű érdeklődés korán felébred hallgatóinkban. Ez helyes oktatási politikát igazol. Ilyen módon biztosított a szakember és a kutató utánpótlás. A mechanizmusban azonban zökkenő van, mert az elméleti intézetekből klinikákra átvettek száma egyre csökken. Kollégiumokban lakik közel ezer hallgatónk. A Markusovszky és felújítása után az Ernő-utcai kollégium kiválik a többiek közül. Leánykollégiumokban már csak kevés emeletes ágy maradt. Sajnos a fiú kollégiumok részben csak éjjeli menedékhelyek. Nevelési és gazdasági szempontból egyaránt rosszak a kis kollégiumok. A helyzeten csak egy 600 ágyas uj diákszálló revén a nem megfelelők felszámolása segithet. Tanszékeinkről röviden csak annyit, hogy a múlt századvégi majdnem csak elméleti oktatásra épültek és bennük a gyakorlati oktatást kisebb foltozásokkal igyekeztünk megoldhatóvá tenni. Ez ideiglenesen adhat eredményt, de az egyetem fejlesztése nélkül megfelelő sohasem lehet. A betegellátási munka nagyságát évente a 3100 körüli működő ágyon több mint 100.000 fekvő és 3/4 millió járó beteg kezelése jelzi. E munka azonban nagy nehézségekkel küzködik. Helyhiány mellett elsősorban középkáderek és a kisegitő személyzet elégtelensége a gátló tényező. Miután a norma szerint járó statusok egy része hiányzik és mert a kinevezettek közül sok a távoliét, mintegy 600 fő hiányunk szokott lenni. Ápolónői szállásunk rendkivül kevés van, ezért gyakran pályázókat sem kapunk elegendő számban. Hasonló a helyzet a takaritás és a helyi, ajpró műszaki feladatok ellátása terén. Ez a legnyomasztóbb hiányosság. \
