Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967
1966. november 2., rendkívüli doktorrá avató tanácsülés
J___L 3 -Rektor; Kedves Avatottak, Kedves Vendégeink! A mai reggeli Népszabadság a kórházi ágyhiánnyal foglalkozva azt javasolta, hogy pavillonok építésével létesítsenek uj kórházi ágyakat, A gyors és olcsó építéstől remél a cikk Írója és nyilván a szerkesztőség is javulást a kórházi ágyellátás terén. Ezt az ötletet régebben is felhasználtak. Ma is vannak üzemben Egyetemünkön is az I,világháború alatt létesített barakok. Ideiglenes, háborús létük immár 50 éve tart. Mégis, igy is kevés a klinikai ágy, országosan pedig a kórházi ágy. Keserű igazság, hogy kórház építés hazánkban az utolsó 50 év alatt alig történt. Csak a legutóbbi 5 évben van változás, mert ez alatt 12 uj kórház épült és 9-nek a bővítése történt meg. Még igy is csak 73 kórházi ágy jut nálunk 10.000 lakóara, ami kevés, A legjobban organizált közegészségügy mellett is 100-120 ágyra lenne szükség. Emellett az is nagy gondunk, hogy a meglevő gyógyintézetek nincsenek megfelelően karbantartva. Az egészségügyi intézmények karbantartására olyan alacsony az előirányzott költség, hogy azzal az öreg épületeknek még a mai állapotukban megőrzése sem lehetséges. Emellett a javításokhoz vállalat és munkások sem állnak rendelkezésünkre, tehát az épületek romlanak. Félős, hogy a kórházi ágylétesités szerény programjából jórészt leköt a kieső ágyak pótlása. Egyetemünkön is sok ágy szünetel az elhúzódó javítások miatt. Ilyen gondok között az életbe kijutó fiatal orvosoknak sok bajuk lesz. Nemcsak a műtőasztal, Vagy'láb oratórium! műszerek, vagy Rtg gépek mellett kell helytállniok, hanem a közéletben is képviselni kell az orvostudomány és betegellátás jogos igényeit, amelyekkel társadalmunk egyáltalán nem megértő, kórházi ágy teremtésére keveset ad, de elvárja, hogy legyen elegendő. Pedig a hiányt csak úgy lehet megszüntetni, ha újat építünk. További pótágyakat beállítani az igy is túlzsúfolt kórtermekbe szinte lehetetlen, de mindenképen a színvonal és a közegészségügyi viszonyok rovására megy. Azt mondják persze, hogy szegények vagyunk. Valóban a fejenként eső nemzeti jövedelem felét sem éri el a nyugateurópai országokban alakultnak. Sőt a szomszédos Csehszlovákia és Ausztria szintjével is lényegesen alacsonyabb. A baj azonban nemcsak ebben a legalább egy évszázadra visszanyúló okú állapotban van. Társadalmunk, az emberek, a rokonok, barátok és munkatársak nem értik meg, hogy az utolsó 20 év alatt egészségellenes helyzet alakult ki a fővárosban is. Közismert, hogy fővárosunk az italozók városa. Nem kell 200 méterre menni, ha szeszre vágyik valaki. Az italárusitásnak ez a módja, - italbolt, talponálló stb, - amely <3i
