Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1966-1967
1967. március 15., ünnepi tanácsülés
Az ünnepi alkalom mindig kisértés is, csábit a hangulat^ a kudarcok elfelejtésére, a jövő nehézségeinek kisebbitésére. Nagy elődök példája azonban arra is tanit, hogy ünnepi alkalomkor is a munka, a feladatok iránti teljes felelősséggel kell szólni. Nem lenne helyes, ha akár az olimpiai aranyérmek csillogása feloldaná azt a keserűségünket, hogy egyetemünkön a testkultúra ügye az eredmények ellenére sem megnyugtató. Nézzük akár a környező népek, akár a világ vezető hatalmainak egyetemeit, elmaradásunkon szégyenkezhetünk. Pedig a Széchenyiket és Kossuthokat követték a szakmák nagyjai, a Balassák, Bugátok, később a Markusovszkyk, Fodor Józsefek, Hőgyes Endrék, akik a múlt században már a mai modern megelőző-felvilágositó egészségügyi szemléletet vallották. Valljuk, hogy épp a mi egyetemünknek kellene elsősorban a magasszintü oktatás mellett, az egyetemi nevelés hétköznapjaiban is lehetővé tenni, - többek között - a magasszintü testnevelést és sportéletet! A legjobb sportolókról, akik az egész nép testkulturájának fémjelzői a világ számára a sportszervek részéről gondoskodás történik, de a hallgatók nagy többségének testedzéséről, akikre holnap rábízzuk népünk egészségét nekünk, az egyetemnek kell gondoskodni, Mit jelent a magasszintü testkultúra népegészségügyileg, milyen károkat okoz a mozgáshiány a civilizált emberiségnek, nem kell hangsúlyoznunk. Nem mindegy, hogy a holnap orvosai hogyan élnek az egyetemen, magukkal viszik-e a testkultúra szeretetet, látják-e a testedzés fontosságát. Talán nem volt ünneprontás ez a néhány gondolat, mellyel elsősorban saját kudarcainkat, de egyidejűleg felelősségtudatunkat szerettem volna érzékeltetni. Tisztelt Ünnepi Tanácsülés! Nem az ünnepi hangulat, hanem az őszinte szeretet és hála késztet arra, hogy az OSC minden tagja nevében megköszönjem egyetemünk vezetőinek,^ személyazerint is Rektor Ufnak az Egyetem Pártbizottságának, a társadalmi szerveknek, külön is a KISZ szervezetnek azt a számos tényben is kifejezésre jutó, cselekvő szeretetet, mellyel gondjainkban mellénk álltak, teheinkben osztoztak. Szeretném erről a helyről is megköszönni a sportszerveknek az MTS Országos és Budapesti Tanácsának, a Szakszövetségeknek segitségét, bábáskodását, mely nélkül az egy évtized előtt újszülött nem serdülhetett volna fel. Tudjuk, hogy az egyesület életkora nem hasonlítható az emberi életkorhoz. Mégis befejezésül legyen szabad a biológiai hasonlatnál maradni. 10 év legfeljebb az OSC életrevalóságát bizonyította, egyesületünk serdülőkora, e korszak minden problémájával előttünk áll. Programunk, célkitűzéseink változatlanok: a sportclub sajátos eszközeivel egyre eredményesebben szeretnénk résztvenni a teljes életet élő, a legjobb értelemben mai fiatal értelmiség nevelésében, szeretnénk hűek maradni a nagy elődökhöz, akik népünknek a testkultúra területén is utat mutattak.
