Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1965-1966
1966. január 15., nyilvános rendkívüli (doktorrá avató) tanácsülés
- 7 -ASZ A közlekedésben van baleset. Az öntvényben van gyári hiba. A javitásra hivott szerelő is ronthat. Nehéz volna elhinni, hogy csak az egészségügyi munkában nem lehet hiba. Lehetetlenül tökéleteset kívánhatunk, de azzal reálisan nem számolhatunk. Azonban a hiba mértéke és annak következménye nálunk minden foglalkozásnál súlyosabb lehet. A mi munkánk hibája életveszélyt jelenthet. Nagyobb tehát a tét, emiatt kisebb lehet a megengedhető hibahatár. A társadalom rendkivül szigorú a gyógykezelési hibával szemben és el kell ismerni, hogy igaza van. A nagyobb kockázat nagyobb felelősséget, nagyobb gondosságot igényel. A mi munkánkban a figyelemnek természetes magatartássá kell rögzülni. Olyan gondos figyelemre kell szoktatnunk magunkat, ahogjr az anya figyel a csecsemőjére: még álmában is éber. Akit átitat ez a hivatás, az akkor is figyel, ha látszólag nem figyel. Gondoljanak mindezekre. Most becsületvizsga következik, önmaguk előtt kell vizsgázniok: helytállni a munkában egy életen át. Ezt nem vizsgajegyekkel és nem tanáraik osztályozzák, hanem egy sajátos vizsgabizottság. Ebben részt vesz a beteg, akit kezelnek, annak hozzátartozói, a saját hozzátartozóik és saját maguk is. Ez a legnehezebb vizsga életükben. Reméljük, hogy ebben is megállják helyüket. Legyenek mielőbb jó munkájuk alapján megbecsült szakemberei^ a magyar egészségügynek. Ezt kivánom ffeyetemi Tanácsunk nevében. Köszönöm mindenkinek megjelenését és a nyilvános doktorrá avató tanácsülést bezárom. Budapest, 1966. január 15. /< rektor
