Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1965. május 12., VII. rendes egyetemi tanácsülés
- 22 -mondani, hogy a felsőfokú technikumban csak gyógyszerész-asszisztenseket, vagy technikusokat képezzenek. A képzés idejére vonatkozóan: csak akkor fogadják el felsőfokú technikumnak, ha a 3 év tényleges tanrendszerű oktatás, ebben lehet gyakorlat is, de a hallgató visszajön, beszámol, vizsgázik. Ez a lényege ennek a képzési formának. A TFT azt kivánta, hogy ez viszont 3 év legyen mindenestől és nem több. Meggondolandó, hogy csak egyetemi gyógyszerész mellé beosztva dolgozhatnak. Ha igy fogadják el kialakul az, hogy nagy városokba, nagy gyógyszertárakba kerülnek a gyógyszerész-technikusok s az egyetemi oklevél szerzéssel velejár, hogy az illető vidékre kerül. Az a terv, hogy a Hőgyes tömbbe kerül a Gyógyszerésztudományi Kar. Más lehetőség nincs. Itt 6 intézet dolgozhat, maximálisan loo:főnyi évfolyamokkal, többet ez a telep nem tud ellátni. Tehát a lehetőség korlátozott, ezt is meg kell fontolni amellett? hogy mennyi a vidéki egyetemeken a gyógyszerészhallgatok létszáma. A többit technikumi képzéssel kell biztosítani. Azt el lehet fogadni? hogy önálló gyógyszertár vezetésére csak egyetemi végzettségű ember kerüljön^ de abban lesz értelmezési különbség, hogy mi az önálló gyógyszertár. Egy faluban lehet 3 gyógyszertár, amiből valójában csak 1 a gyógyszertár, a másik kettő gyógyszerszoba, vagy kisebb fiók-gyógyszertár, ahol csak gyári készítmények kiadása történik, igy nem szükséges, hogy egyetemi végzettségű gyógyszerész vezesse. Végh: Nehéz helyzetben van, mert az adottságok, a lehetőségek, a perspektívák és elképzelések egymást keresztezik. A gyógyszerészképzés régi reformja nem volt keresztülvihető, uj perspektívát nyertek, hogy átkerültek az orvosegyetemre és az volt az elképzelés, hogy itt mintegy bizonyos mértékig alkalmazott természettudomá-nyos szak integráns része lehetnek az orvosegyetemnek. Ezzel szemben állnak az egyetem lehetőségei és tudja, hogy az orvosképzés vonalán is milyen nehézségek vannak. Az önálló gyógyszertár értelmezési különbségénél•el tudja képzelni a Rektor Ur által említett példát. A Szovjetunió fejlődését nézve azonban pontosan ellenkező tendenciát látnak. A nagy forradalom olyan gyenge gyógyszertári hálózatot talált, hogy más megoldás nem volt, mint gyógyszer-szobákat létesíteni és a kész gyógyszerek kiadását kevésbé szakképzett emberekre bizni. A modern gyógyszerelés hozza magával, hogy még a gyógyszer kiadásához is kell egy ember, akinek teljes áttekintése van. L,
