Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 5., rendkívüli tanácsülés
- Io -Megtörtént a személyzeti és munkaügyi feladatok szabályozása elhatárolva a személyzeti munkát a munkaügyi vonatkozású feladatoktól. A személyzeti munkát, mely eddig csak az orvosokkal foglalkozott, kiterjesztettük az egyetem valamennyi dolgozójára. Elértük,hogy a személyek elbírálásának alapja a munka, a szakmai rátermettség vizsgálata. A személyzeti osztály messzemenően támaszkodik a tanszékek munkájára, de sajnos egyes tanszékek munkája e tekintetben még hiányosságot mutat fel, amennyiben vagy szubjektív elemeket kevernek az értékelésbe, vagy elfelejtkeznek az emberi és politikai magatartás mérlegeléséről, már pedig ez a szocialista ember jellemképéhez mindenképen hozzátartozik. Az egyetem személyzeti munkája az intézetek személyzeti munkájából alakul ki. Elmondhatjuk, hogy ahol a tanszékvezetés és a társadalmi szervek mindennapi munkakapcsolata jó, ahol a társadalmi szerveket bevonták a minősítések elkészítésébe és nem kerülték meg a bírálatot, a minősítések elérték céljukat és pozitiv nevelő hatásukat. A személyzeti munka egy nagy problémája az egyetem azon feladata, hogy jól képzett szakembereket adjon az egészségügy különböző területeire. A szakmai utánpótlás fontos kérdése, hogy egyetemi intézeteink és klinikáink kitűnő szakemberekkel dolgozzanak. A megfelelő oktatók biztosítása tanszékeink elsőrendű feladata. A kiválasztott és az utánpótlás/fontos/ szempontjából szóbajövőknek pedig minden segítséget meg kell adni. E szempontból messzemenő erőfeszítéseket teszünk és az elmúlt évben örvendetes módon tudtunk ezek számára külföldi tanulmányutakat, tudományos kongresszusokon és konferenciákon való részvételt biztosi,tani. Jól képzett orvosaink egy részét azonban egy bizonyos idő múlva kórházaink fejlesztésére tovább kell küldenünk. Ez azt jelenti, hogy bizonyosmérvü fluktuáció biztosítása egyetemünkön szükségszerű. E téren úgy gondoljuk, nem tettünk eleget a. kivánalmaknak, mert 1965. szeptemberétől egyetemünkről mindössze 4-5 orvos távozott el az egészségesnek tartott 6o-7o fővel szemben. így nem tudjuk a területi szakorvos igényt kielégíteni, nem tudunk a megfelelő újonnan végzettek számára helyet biztosítani. Oktatóink más területi állásokra legtöbb esetben csak többszörös rábeszélésre pályáznak, bár minden esetben gondoskodás történt arról, hogy az eltávozó^ oktató szakképzettségének és tapasztalatainak megfelelő munkakörbe kerüljön. Javulás mutatkozott azon a téren, hogy elméleti intézeteink szép számmal adták át képzett embereiket a klinikáknak. Nagyobb gondunk van azonban a fluktuáció kérdésével az ápolónői és egyéb egyetemi állásokat illetően, ahol bérezési problémákkal állunk szemhen. Ápolónői vonalon neheziti a helyzetet, hogy nincs nővérszállásunk. E téren enyhíteni fo^ja a helyzetet, hogy emeletek ráhuzásával nővérszállás kialakítását hat ár óztuk el.
