Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 30., nyilvános rendkívüli tanácsülés
- 2o -betegség szolgál meglepetésekkel és teljes szellemi erejükre lesz szükségük, hogy nehéz percekben megállják helyüket. Ezentúl nem áll majd mögöttük az oktatók kara és az egyetem. Saját felelősségükre kell cselekedniük és ez időnként nehezebb lesz, mint minden eddigi vizsgázás, pedig önmaguk előtt kell vizsgázniok. Az orvostudomány rohamosan fejlődik, egyre jobban szakosodik és a határterületek is egyre tágulnak. Mindez neheziti az orvosi munkát. De nehezíti az is, hogy az orvos messzebb került a betegétől. A ’’háziorvos" intim kapcsolata csaknem megszűnt. Ezt a psychés hátrányt az orvos csak fokozott tudással tudja kompenzálni. A szorosan vett gyógyitó beavatkozás mellett az is fontos volna, hogy a beteg gyógyulásának optimális feltételeit megteremtsék. Nem elég a gyógyszer rendelése, gondolni kell a beteg körülményeire is. Rendelni kellene diétát + és a pihenést, vagy más esetben a mozgást. Rendezni kellene a beteg körülményeit. Sajnos az orvos erre sokszor képtelen, sokszor meg sem kísérli. Csodaszerü, hogy mé^is hatásos az orvosi munka. Azonban az u.n. civilizációs betegségek figyelmeztetnek bennünket. Keletkezésükben a körülmények, a feltételek uralkodó jellegűek és ezért nem tudjuk ezeket a mai kezelési módokkal eléggé hatásosan javítani. önöknek egyre több problémájuk lesz amiatt és a jövő kiváló orvosa az lesz, aki felismeri, hogy a gyógyszer rendelés mellett hogyan lehet a gyógyulás feltételeit is rendezni. Ez a korszerű orvoslás egyik oldala, amely nélkül a diagnosztika és therapia nem kielégítő. Gondoljanak erre. Minden tanárnak öröme és büszkesége, hogy tanítványai szétviszik az életbe tanait és azok gyümölcsöt érlelnek: emberek megmentését, egészség visszaadását, élet meghosszabbítását és a munkához visszatérés örömét. Önök az orvostudomány szellemét kapták tőlünk és reméljük, hogy egyúttal a tudásra irányuló vágyat is.Néhány perce még vén diákok voltak, a kézfogás után visszaballagva már fiatal orvosok. De őrizzék meg a diákok életkedvét, optimizmusát. Lelkesedéssel menjenek abba a csatába, amely a halálra éretteket is viszszamenti. Szükséges lesz ehhez sok tudás, nagy kitartás, sok törődés és áldozatkészség.Legtöbb beteg hálás lesz, néhány elkes éri tőén hálátlan. De minden emberi reakción túl azzal kell ezentúl törődniök, hogy mivel segíthetnek. Az orvos a legkedvesebb betegnek is okoz fájdalmat, hiszen ha kell: szúr és'vág. Azonban kivétel nélkül minden esetben a segités? a segiteni akarás a cél. Reméljük, hogy ezt is megtanultak. Kivánom az Egyetemi Tanács és az összes oktatók nevében, hogy munkájuk eredményes legyen és abban megtalálják boldogságukat is. Ezzel megköszönöm a szives megjelenést, és nyilvános, rendkívüli tanácsülésünket berekesztem. Int ernac ionál e. V