Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1964-1965
1964. szeptember 1., rendkívüli, kibővített tanácsülés
- 3 -aminek nem kis mértékben oka a hallgatóság nagy száma, Azon az alapon kivártunk ezen javitani, ho^y mi is,mint szerte a világon, a megfelelő kórházi osztályokat vonjuk be a gyakorlati oktatásba. Bár ebben a tekintetben a Főváros egészségügyi osztályától minden segitséget és egyetértést megkaptunk, még számos kérdés vár itt megoldásra. Ennek ellenére látjuk, ha a nagyszámú hallgatóság mellett javitani kivárjuk leendő orvosaink gyakorlati kiképzését, ezt csak ezen az utón tudjuk elérni. Rektori működésemben domináló volt azon rtieggyőződésem, hogy az emberiség jövője a szocializmusnak az egész világra történő kiterjedésével függ össze. Az Egyetem kell, hogy iskolája legyen a szocializmust épitő fiatal szakembereknek, akik alkalmasak lesznek a kommunizmus építésére is. Egyetemünk fejlődésében ezért az adott lehetőség szerint igen nagy súlyt helyeztem a nevelés kérdésének előtérbe hozásához, hogy az Egyet enTmindenben segítse a párt politikájának megvalósítását, hogy olyan orvosokat, Fogorvosokat és gyógyszerészeket neveljen, kik meggyőződésükkel a békés, coexisztencia gondolatát támogatják és ezáltal a világ békéjét szolgálják. Meg vagyok győződve, hogy az emberi társadalom jövője abba az irányba halad, mely a fenti célokhoz vezet és ezt szolgálva azt gondolom, tettünk egy pár lépést abba az irányba,hogy az Egyetem levegőjében mind több és több legyen a fejlődést éltető és elősegítő áramlat. Ennek erősítésére kell, hogy Egyetemünk dolgozói minél egységesebben szolgálják a nagy általános célokat. Ezért tekintettem az Egyetem másik fő feladatának a nevelés kérdését, mely a szakmai képzés mellett a szocialista társadalom orvosainak müveit emberré történő nevelését foglalja magába. E téren a párt támogatásával sikerült az érdeklődést fokozni a világnézeti, természetfilozófiai témák iránt, ami Egyetemünk politikai levegőjét kedvezően befolyásolta. E téren nagy fontosságot tulajdonítottam a kollégiumoknak s itt is sikerült előre lépni. Meggyőződésem, hogy a kollégiumi férőhelyek emelésével sokat lehetne e téren javitani. Egyetemünk legrosszabbul van ellátva e tekintetben, még a pár nap múlva megnyitásta kerülő 4oo férőhelyes kollégium ellenére is. Oktatóinknak s főleg tanárainknak jobban bele kellene kapcsolódni kollégiumaink életébe. Még mindig ür tátong a tanári kar, sőt az egész oktató kar és a hallgatóság között. Ez ür felett több hidat kell építeni, amit elősegítene, ha diákjóléti intézményeinkben elszenvedett hiányosságaink csökkennének. Sikerült a rendkívül feszitett menzai helyzetet sikerrel megoldani, ami a Markusovszky kollégium bekapcsolásával csak javulni fog. Elvi alapon szerveztük meg számos, a hallgatóságot érintő kérdést, mint a tudományos diákkörök, az elosztás, a felvételek kérdése. Sikerült kulturális életünket elmozdítani a holtpontról, ami hallgatóinknak sok szép kitüntetést eredményezett. Bár a tanfegyelem tekintetében sem oldottunk 13
