Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964
1964. július 7., VII. egyetemi tanácsülés
e- 2 -Újabban a szöveti cukorfelhasználás problémáit vizsgálta cukorbetegeken. Kimutatta., hogy a diabetes bizonyos súlyos insulinresistens formájának oka az is lehet, hogy a szövetek nem képesek a rendelkezésre.álló insulint felhasználni. Ilyenkor a betegek serumába néha igen nagy mennyiségű biológiailag aktiv insulin mutatható ~: ki. Ezeknek az eseteknek a megjelölésére az aobrestiás diabetes elnevezést ajánlja, Jelenleg az insulin antianyegok kérdésével foglalkozik. Emellett a belgyógyászat és kórtan más kérdései köréből /haematologia, gastroenteroíogia, arteriosclerosis, stb./ is jelentek meg közleményei. Az intrahepaticus elzáródás tűn ottaniéról, a tartós Iá- g zás•állapotok elkülönítésétől, a chronicus cholecystopathia kérdéseiről, a psychiatria jelentőségéről a rbelgyógy ás zati kórképekben, valamint a labilis diahetesről irt közleményei azok a legjelentősebb' munkái, amelyek a klinikai orvostudomány kiváló művelőjévé avatják. Külön kell kiemelnünk Magyar könyviről munkásságát. Petrányi Gyulával együtt irta meg a Belgyógyászat tankönyvét. amelynek jelenleg hatodik kiadása van sajtó alatt. Orvostanhallgatóink és' orvosaink számára a ”Magyar-Peirányi” szinte synonimájává vált a belgyógyászati tankönyvnek ás kézikönyvnek. Orvosképzéseink és belgyógyász-képzésünk alapjának tekinthető. 1962- ben jelent meg "A belbétegségek elkülönítő diag-** nosisa" c. nálunk úttörő munkaja, amely szakirodalmunk nagy értéke. Az orvostovábbkápzást szolgálják a Gyakorló Orvosok Könyvtárában megjelent munkái: 1./ A -bolbetogs égek gyógyítása, 2./ A sárgasággal járó betegségek, 3»/ A virushopatitis, 4./ A. májbetegságek, 5«/ Az,-epehólyag és epeutak betegségei, 6./ A gyakorló orvos diaetetikája. . ' 1950-ban jelent meg !,A máj. Élettan, kórtan klinikuma” c. Fischer Antallal közös monographiája. 1963- ban a ”Diabotos mellitus” c. munkát szerkesztette, amely az Orvos továbbképző Intézetben tartott tanfolyam anyagát tartalmazza és ennek számos fejezetét ő irta. Számos hazai és külföldi kongresszuson vitt vezető szerepet.' Qktatóiaunkásság, 1946-tól vett részt rendszeresen a medikusképzésben. 1947-tol időnként, majd 1950-tcl 1960-ig rendszeresen tartott tantermi előadásokat. Az orvostovábbképzés vonatkozásában az ország számos városában rendszeresen-tart előadásokat és külföldi továbbképző tanfolyamokon is szerepelt. Gyógyító munkásság. Klinikai orvostudományi, valamint könyvárói műnkáss ága adjak meg a széles hátterét nagy gyakorlati tudásának, amely közel 30 év tapasztalataira, és- rövid megszakítások mellett - állandó intézeti tevékenységre épült. 2009.