Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964
1964. február 15., nyilvános rendkívüli tanácsülés
előlegezett bizalmat és támogatást. Most pedig felnőtt szivvel, de gyermeki szeretettel felétek fordulunk, akik felneveltetek bennünket. És most, hogy eljutottunk idáig, valami elszoritja szivünket. Oly sok mindent szeretnénk mondani, de van-e oly sok és oly szép sző, mellyel megköszönhetnénk mindazt, amit értünk tettetek. Az első sző, az első bátortalan lépés, a kisdiák évek sok-sok emléke mind hozzátok fűződik. Dolgoztatok értünk, ápoltatok ha betegek voltunk, felneveltetek bennünket. Elterveztétek jövőnket, s ami akkor még csak álom volt, most valósággá vált. Szivünk minden melegével köszönjük est Nektek drága Szüléink. Nehéz meghálálni mindezt, de Ígérjük Nektek, hogy az értünk hozott áldozatokat soha nem fogjuk elfelej teni. Most pedig gondolatban búcsúzóul megszorítjuk azok kezét, akik elfoglalták helyünket az Jgyetem padjaiban. Eérünk benneteket, őrizzetek meg szeretettel emlékesetekben. Tisztában vagyunk azzal, hogy tudásunk nagyobb részét még ezután kell megszereznünk. Gyógyszerészi hivatásunk arra kötelez minket, hogy a tudomány minden uj eredményét megismerjük és az emberiség szolgálatába állítsuk. Csak igy felelhetünk meg annak a bizalomteljes várakozásnak, mellel dolgozó népünk és kormányzatunk fordult felénk. Kérjük fogadjanak bennünket, pályánk kezdetén álló fiatal gyógyszerészeket olyan szeretettel, mint ahogyan mi készültünk felelősségteljes hivatásunkra. Rektor; az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezete név éh en dr.Darabos Pál főtitkár elvtárs kiván szólni. Dr. Darabos pál: köszönti a fiatal gyógyszerész-kollegákat'. Rektor: felkéri a most felavatott fiatal gyógyszerészeket, hogy a KISZ Szervezet zászlaját adják át a jelenlegi IV.évfolyam képviselőinek. /zászló átadás/ Rektor; Kedves fiatal gyógyszerész-kollegáim! Ma utolsó alkalommal jelentek meg Önök az Egyetem Tanácsa, professzoraik, oktat óik előtt, hogy átvegyék hosszú évek eredményes munkája nyomán gyógyszerészi oklevelüket. Életük eddigi folyásában gondoskodó szeretettel és irányítással Önök mellett álltak mindig a szülők, nevelők, tanárok majd az egyetem oktatói. Most érkeztek el oda, hogy oklevéllel a kézben, az életbe, a munkába kell kilépniök, nagyobb és több felelősséget kell vállalni és most már nemcsak a
