Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964
1963. szeptember 28., rendkívüli tanácsülés
19 Rektor: Kedves fiatal Doktortársaim! Most, amikor az egyetemi évek, az egyetemi hallgatói élet utolsó aktusához értek és orvos, fogorvos doktorokká léptek elő, búcsúzóul néhány szót szeretnék szólni Önökhöz. Ma a fiatal orvos nem úgy lép ki az életbe, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ma nem áll egyedül az Alma Mater kapján kilépve és nem kell küzdenie, harcolnia az elhelyezkedésért, a mindennapi kenyérért. Szinte kézből-kézbe, az Egyetemről a munkahelyre, a tanárok irányításából a munkahely érdemes főnökeinek vezetése alá kerül. Mindenkit vár az a munkahely, melyet egyetemi tanulmányi eredményei? emberi jótulajdonságai alapján megérdemel.,A hallgatói szorgalom és ambició elnyeri jutalmát. Érdemes az egyetemi évek alatt jó tanulásra törekedni, érdemes az emberi tulajdonságokat úgy formálni, hogy a diploma elnyerése után a munka egyben az ambició beteljesülését is jelentse. Önök most itt az Egyetemen befejezték életüknek a gondokkal és felelősséggel kevésbé terhelt szakaszát,hiszen legtöbbjük saját magukért, tanulásukért voltak felelősek. Most azonban kilépnek az életbe, smint a társadalom oszlopos tagjai felelős centrumait képezik kisebb, nagyobb csoportoknak. Az orvosi hivatás szép, felelősségteljes, de nem könnyű pálya, legyen bár munkahelyük egyetemi tanszék, kórházi osztály vagy kutató laboratórium. Az orvos emberi szenvedésekkel találkozik lépten-nyomon munkája közben és nap, mint nap harcol annak enyhítéséért, fájdalmat csillapit, gyógyulást ad, törekszik, kutat, kísérletezik, hogy egyre kevesebb legyen az emberi fájdalom, az emberi betegség. A mai fiatal orvos kötelessége azonban nemcsak ez. A szocialista egészségügyi szemléletben az orvos nemcsak gyógyit, hanem törekszik a betegségek megelőzésére is, a megelőzés munkája pedig komplexebb, nehezebb és nagyobb tudást és körültekintést kivánó munka, mint egy-egy beteg kezelése, gyógyítása. E munkához szorosan hozzátartozik, hogy a tudomány fejlesztése mellett, mint társadalmi lény is vezető és irányitó szerepet töltsön be. Az orvos szerepe nem nélkülözhető a társadalmi átalakulás, a szocialista társadalom felépítése terén. Hivatása, hogy miközben maga nevelődik, nevelje az embereket is, hozzájáruljon az uj embertípus kialakításához. Az orvos kell,hogy harcosa legyen a békének, hiszen ez felel meg hivatásának is. Ezeknek a céloknak az elérésében törekedjenek legjobban tudásukkal, tehetségükkel, lelkesedéssel \2L
