Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1963-1964
1963. szeptember 28., rendkívüli tanácsülés
17 u Ádám János: Tisztelt Egyetemi Tanács ! Örvös, illetve fogorvosdoktorrá avatásunkért fogadják köszönetünket. Eskünkhöz hiven arra fogunk törekedni, hogy a Budapesti Orvostudományi Egyetemnek és magunknak tisztességére minden tehetségünkkel, minden tudásunkkal és minden erőnkkel szolgáljuk a tudományt, az egészségügyet és ezzel népünket és a hazát. Rektor: Kedves fiatal doktortársaim! ónok most felruháztattak mindazokkal a jogokkal és kötelességekkel, amelyek a törvény erejénél fogva az orvosokat és fogorvosokat megilletik. Esküjükhöz hiven törekedjenek orvosi, illetve fogorvosi működésűkkel a magyar egészségügyet előmozdítani, a dolgozó nép és a betegek javát szolgálni. Törekedjenek tudományuk további művelésével tudásukat és ismereteiket továbbfejleszteni, hazánknak és népünknek javára lenni. Adám János: Ezekben az ünnepélyes percekben mindanynyian meghatottan állunk itt. Felötlik bennünk első eskütételünk emléke, amikor boldogan és lelkesedéssel léptünk rá arra az útra, amely küzdelmeken és fáradozásokon, csalódásokon és sikereken át elvezetett minket a mai napig. Ezekben az ünnepélyes percekben az uj orvosok első szava a köszöneté és háláé legyen. Köszönjük államunknak mindazt az anyagi és erkölcsi támogatást, amely számunkra a tudás megszerzését lehetővé tette. Népünké volt taníttatásunk terhe, övé lesz munkánk gyümölcse is. Köszönjük Professzorainknak, oktatóinknak fáradozásukat, nevelésünket, ők mutatták meg az orvosi munka minden titkát s ők tanítottak meg minket orvos módjára élni és gondolkozni. És most, hogy a tanítványból orvos lettj, rajta a sor,hogy megmutassa nem volt hiábavaló a féltó, szigorú, de szeretetteljes nevelés. Nem akarunk, nem fogunk soha szégyent hozni Egyetemünkre, professzoraink hírnevére, becsületére. Tudjuk jól, társadalmunk nemcsak azt várja tőlünk,hogy jó orvosok legyünk. Az uj szocialista erkölcsöket magának valló értelmiség életét kell élnünk. Erre nevelt minket pártunk és KISZ szervezetünk, mindent megteszünk, hogy ennek a magas követelménynek is becsülettel eleget tegyünk. Búcsúzunk hallgatótársainktól is, akik évről-évre lépnek majd nyomunkba, nehéz és küzdelmes évek várnak még rájuk, de ne feledkezzenek meg soha arról, mire kötelezi őket választott hivatásuk, életcéljuk. És most hadd mondjak köszönetét no
