Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963
1963. június 14., Doktorrá avató egyetemi tanácsülés - Ünnepélyes doktorrá avató Egyetemi Tanácsülés
11 £93 Rektor: Igen tisztelt Dobi Elvtárs, kedves Elvtársak, Kedves Vendégeink ! Szerte a világon nagy vita folyik a mai egyetem szerkezetéről, sőt még funkciójárólis. A tudomány intenzív fejlődésével képes nemcsak meglepő eredményeket produkálni, de be tud hatolni a mindennapi életbe, lényegesen beleszól nemcsak a mai társadalom életébe, de az egyes ember, az egyén életébe is. Soha nem volt a tudomány olyan nagy hatalom, mint napjainkban. A társadalmi átalakulás mai korszakában érthető, hogy a tudomány fellegvárai, az egyetemek sem maradhattak változatlanul akár a szocialista, akár a kapitalista társadalmakban vizsgáljuk őket. A tudomány kilépett az elefántcsont-toronyból, kilépett a laboratóriumokból és a könyvtárak csendjéből, behatolt a gyakorlati életbe és hathatósan beleszól mindennapi létünkbe. Uj egyetemek létesülnek azzal az egyenes célkitűzéssel, hogy ne elsősorban tudósokat, hanem szakembereket neveljenek. Ez a célkitűzés éppen az, ami az egyetemek átalakulását a vita központjába állitja. Az egyetemeknek ma, amellett, hogy a tudomány fellegvárai, fő feladatiak az oktatás, a jó szakemberképzés. A magyar orvostudományi egyetemnek, s igy a budapesti orvosegyetemnek is, a jó orvosok kiképzése a főfeladata, olyan orvosok képzése, akik magukat tovább tudják képezni, bárhová is állitja őket az élet. A szocialista társadalom és igy a szocializmust épitő hazánk is ezt várja a mi egyetemünktől, az oktatóktól, a hallgatóktól egyaránt, ezt várja, mert ez a szocializmus mielőbbi felépítésének biztositéka s ez a magyar társadalom jövőjének záloga is. Éppen ezért kivételes, de nagy öröme Egyetemünknek, hogy az itt folyó munka eredményességét ilyen ünnepély demonstrálja mint a mai. Ritka alkalom, hogy egyszerre három kiváló eredményt felmutató fiatal orvost adhat Egyetemünk hazánknak, három olyan fiatalembert, kik nemcsak jól teljesítették kötelességüket, hanem a maximális, a lehető legjobb teljesítést nyújtották. Nem lehet nagyobb jutalmat a tanár számára elképzelni, mint azt, hogy a tanítvány messze kiemelkedve fogadja magába és rezonál a számára nyújtott szellemi táplálékra. Kiválni, kiemelkedni nagy teljesitmény és önök büszkék lehetnek eredményeikre. Ugyanakkor azonban, amikor nagy örömet okoz egy ilyen siker, nagy kötelezettséget is ró önökre. Nekünk, kis nemzetnek különösen fontos, hogy uj értelmiségünk nevelésében a minőség fokozására nagy gondot fordítsunk, nagyon fontos, hogy a világnézetek és társadalmi berendezések mai harcában olyan fiatal orvosokat adjunk a S3h
