Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963
1962. szeptember 19., I. egyetemi tanácsülés - A karok dékánjainak a jövő tanévre vonatkozó terveiről és célkitűzéseiről tájékoztatás
- 27 Ez egy örök és akut probléma, ezt valahogy meg kellene oldani. A Minisztérium támogatásával es az uj Gazdasági Igazgatóság lendületével talán valamit sikerül itt elérni. Rektor: Felkéri dr.Végh Antal dékán ■ urat beszámolójának megtartására. Végh: Most ismerkedik a dékáni feladatokkal, jelentése szűkszavú egyelőre. A Gyógyszerésztudományi Kar intézeteiben tanrend szerinti időben megkezdődtek az előadások, az első előadásokat mindenütt a tanszékvezetők tartották. Az előadások látogatottsága 75-80 %. A Gyógyszerésztudományi Karon megoldandó elvi kérdések közé tartozik: 1. / a gyógyszerészképzés reformja, 2. / a kar fejlesztési terve, 3»/ a kar intézetei tudományos munkásságának beillesztése az Orvosegyetem tudományos munkásságába. A reform tárgyalásának megindítása a legégetőbb probléma. A rendelkezésére álló idő rövidsége, illetőleg a tanévkezdés feladatai eddig még nem tették lehetővé, hogy a reform terv irányával kapcsolatos eddigi elképzeléseit a Párt és állami szervekkel átbeszélje. Ennek ellenére pár szóval szeretne erre a kérdésre kitérni. Ennek más kihatása is van. Az eddigi késés alapvető okát abban látja, hogy két ellentétes irányzat jelentkezett a reformmal kapcsolatban. Az egyik az igénytelen, amely adekvát akarja tenni az egyetemi gyógyszerészképzést azzal a gyógyszerészi munkakörrel, amelyet ma egy közforgalmú gyógyszer- tárban dolgozó gyógyszerész betölt. Az igényesebb irányzat a gyógyszerészettel határtudományok eredményei figyelembevételével elméleti irányba kivánná alaposabbá tenni egyetemi oktatásukat. Ez utóbbi elképzelés realitása- véleménye szerint - nagyban növekedne azzal, ha az egyszerűbb, rutin-szerű gyógyszertári munka ellátására u.n. felsőfokú technikumon, érettségi után 3 éves képzéssel képeznének ki gyógyszerész-asszisztenseket. Ez esetben az egyetemi végzettséget csak a gyógyszertárvezetőktől, az intézeti /kórházi,/ gyógyszertárvezetőktől kellene megkívánni, illetőleg még az u.n. szakgyógyszerészektől, amely kategória alatt összefoglalóan érti az üzemi gyógyszerészt, kutató gyógyszerészt és ellenőrző gyógyszerészt. Az első lépés ehhez az kell legyen, hogy a Minisztérium terveiből ismerhetnék a számadatokat, hogy hány gyógyszertárvezetőre van szükség az elkövetkezendő években.