Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963

1962. szeptember 19., I. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok

b. / A Miunka Törvénykönyvének végrehajtási utasítása lo6.§.-ában biztosított miniszteri hatáskört rendkívüli fizetéses szabadságok engedélyezésé­re vonatkozóan, c. / A Munka Törvénykönyve 42. §. /5/ bekezdésében em­lített hatáskört, az egészségre ártalmas munka­körökben dolgozók túlóra, valamint mellékállás vállalása tárgyában. A szabadságok engedélyezésére vonatkozó jogkörével ak­ként kiván élni, hogy külföldi utazás, tanulmányút,szak­mai továbbképzés, stb. céljára kért rendkívüli fizetéses illetve visszatartott szabadság felhasználásának engedé­lyezését a tudományos rektorhelyettesre ruházta át. A Sós; Megkérdezi, hogy a rendkívüli szabadságok elbirá- Tasahoz vannak-e valamilyen kialakult szempontok, irány­elvek ? Most látta az első ilyen kéréseket és meglepő­dött, mert bizonyos visszatartott szabadságnapok kiadá­sát kérik, de azon az alapon, hogy már elfogyott az évi szabadságuk, s most olvassák, hogy lesz valahol egy kong­resszus, arra el akarnak menni. Egyáltalán nem látszik, hogy előre megtervezték volna kongresszuson való rész­vételüket. Pld. az egyik kérelmező el akar menni üdülni Ibusszal és ezen az alapon kéri a szabadságot. Az volt az elve, hogyha minden ilyen igényt megadnának, rontanák az Egyetem olyan irányú kérését, hogy adjanak állásokat,* mert kevés a munkaerő. Ezekután megkérdezte két tanár­társát, akik beküldték és javasolták a rendkívüli sza­badságok engedélyezését, hogy azt meg tudják-e indokol­ni. Indokolást nem kapott, de sértődést igen. Az egyik tanártársa ragaszkodott az engedély megadásához, a másik azt mondta, hogy örülne, ha az illető nem menne el, ő azért irta alá, mert kellemetlen valamit megtagadni, de nem ért vele egyet. Fontos volna, hogy legyen egy általános irányelv, amihez igazodjanak és ne csak a pillanatnyi hangulat dönthessen abban, hogy az egyiket megadják, a másikat nem. Bártha: A Minisztériumnál kialakult gyakorlat ebben a kérdésben a következő; elv az, hogy rendkívüli szabad­ság jár minden további nélkül azoknak, akik kiküldetés­szerűen mennek ki külföldre, akár az Akadémia, akár az Egészségügyi Minisztérium, vagy az egészségügyi egyez­mények keretében, valamint reprezentatív külföldi meghí­vások alapján, ami kiküldetés jellegű, tehát a költsége­ket ott fizetik. Ilyen esetekben megadják a rendkívüli szabadságot. Azonkívül csak akkor adják meg, ha az ille­tő intézet körülményei olyanok, hogy ez megadható. Nem lehet rendkívüli szabadságot adni akkor, amikor az inté­zet panaszkodik, hogy sok kötelezettsége van, kiküldetés­be, patronálásba menő váratlan munkaerő kiesése miatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom