Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963

1962. szeptember 19., I. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok

b. / A Miunka Törvénykönyvének végrehajtási utasítása

lo6.§.-ában biztosított miniszteri hatáskört rendkívüli fizetéses szabadságok engedélyezésére vonatkozóan,

c. / A Munka Törvénykönyve 42. §. /5/ bekezdésében említett hatáskört, az egészségre ártalmas munkakörökben dolgozók túlóra, valamint mellékállás vállalása tárgyában.

A szabadságok engedélyezésére vonatkozó jogkörével akként kiván élni, hogy külföldi utazás, tanulmányút,szakmai továbbképzés, stb. céljára kért rendkívüli fizetéses illetve visszatartott szabadság felhasználásának engedélyezését a tudományos rektorhelyettesre ruházta át. A

Sós; Megkérdezi, hogy a rendkívüli szabadságok elbirá- Tasahoz vannak-e valamilyen kialakult szempontok, irányelvek ? Most látta az első ilyen kéréseket és meglepődött, mert bizonyos visszatartott szabadságnapok kiadását kérik, de azon az alapon, hogy már elfogyott az évi szabadságuk, s most olvassák, hogy lesz valahol egy kongresszus, arra el akarnak menni. Egyáltalán nem látszik, hogy előre megtervezték volna kongresszuson való részvételüket. Pld. az egyik kérelmező el akar menni üdülni Ibusszal és ezen az alapon kéri a szabadságot. Az volt az elve, hogyha minden ilyen igényt megadnának, rontanák az Egyetem olyan irányú kérését, hogy adjanak állásokat,* mert kevés a munkaerő. Ezekután megkérdezte két tanártársát, akik beküldték és javasolták a rendkívüli szabadságok engedélyezését, hogy azt meg tudják-e indokolni. Indokolást nem kapott, de sértődést igen. Az egyik tanártársa ragaszkodott az engedély megadásához, a másik azt mondta, hogy örülne, ha az illető nem menne el, ő azért irta alá, mert kellemetlen valamit megtagadni, de nem ért vele egyet.

Fontos volna, hogy legyen egy általános irányelv, amihez igazodjanak és ne csak a pillanatnyi hangulat dönthessen abban, hogy az egyiket megadják, a másikat nem.

Bártha: A Minisztériumnál kialakult gyakorlat ebben a kérdésben a következő; elv az, hogy rendkívüli szabadság jár minden további nélkül azoknak, akik kiküldetésszerűen mennek ki külföldre, akár az Akadémia, akár az Egészségügyi Minisztérium, vagy az egészségügyi egyezmények keretében, valamint reprezentatív külföldi meghívások alapján, ami kiküldetés jellegű, tehát a költségeket ott fizetik. Ilyen esetekben megadják a rendkívüli szabadságot. Azonkívül csak akkor adják meg, ha az illető intézet körülményei olyanok, hogy ez megadható. Nem lehet rendkívüli szabadságot adni akkor, amikor az intézet panaszkodik, hogy sok kötelezettsége van, kiküldetésbe, patronálásba menő váratlan munkaerő kiesése miatt