Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963

1963. március 27., IV. egyetemi tanácsülés - A Gyógyszerésztudományi Kar felsőoktatási reformtervének irányelve és tantervi javaslatra

- 10 ­Mész: Úgy gondolja, hogy a világnézeti nevelésre vonat­kozói célkitűzéseket pontosabban kellene fogalmazni az anyagban. Másodsorban az 5. oldalon a 2. bekezdésben foglaltakkal kapcsolatban helytelennek tartja a politi­kai gazdaságtannak ilyen fokú kiemelését a többi marxista tárgyak közül. Szivesen segítségére lenne a dékán urnák az elmondottakkal kapcsolatos érthetőbb megfogalmazásban. Jónak találja a marxizmusra vonatkozó óraszámokat, de meggondolandónak tartja, hogy hasonlóan az Általános Orvostudományi Kar reformjához a vizsgarendszert is meg kellene változtatni. Mindenképpen ragaszkodnak ahhoz, hogy az egyes tárgyak lezárásakor az e^ész anyagot számon kérhessék, az hogy ez szigorlat, vagy államvizsga keretében történik úgy gondolja, hogy teljesen mindegy. Erre vonatkozóan módosítást kér. Szenes: Csatlakozik Radnót rektorhelyettes asszony ál­lal elmondó ttakhoz. A gyógyszerészképzésnek valóban meg van a problémája, de nem tudják megoldani úgy, hogy a gyógyszerészek kisebbségi érzését szűntetikVazzal,hogy ‘•'meg az orvosokkal akarják egy színvonalra hozni. Mind a ket­tő más, más feladatokat látnak el s igy ezt megoldani nem lehet. A jelentkezésnél a fiatalokkal meg kellene be­szélni ^ hogy azt a szakmát, amit választanak valóban őszin­tén és komolyan gondolják át és ha eljegyezték magukat ezzel a szakmával, ne kacsingassanak a másik kar felé. Nem szabad átirányítani olyan fiatalokat, akik orvosnak jelentkeztek gyógyszerésznek. Helyesebbnek tartják, hogy aki orvosnak jelentkezik és nem sikerül a felvétele, jelentkezzék többször, mint hogy egy másik karba menjen, amelyet nem szivesen vállalt. Úgy látja, hogy az életben kétféle munka van a gyógyszerészi pályán belül; az egyik a felsőfokú technikumban végzett szakemberé, a másik pedig az egyetem által kiképzett szakemberé. Az a gyógyszerész( aki rutin munkát végez a gyógyszertárban soha nem" kerül az orvossal kapcsolatban, de egy kórház vezető- gyógyszerésze igen, az- valóságos konzultánsa a kórház­ban lévő orvosoknak, mert az összes megjelent gyógysze­részeket figyelemmel kiséri. Ehhez azonban adottság is kell. A gyógyszerész munka nagy tömegét kitevő rutinmunkát végző embereknek olyan perspektívát, hogy ők az orvosok konzultánsai lehetnek, nem tudnak nyújtani. Még az egyetemet végzett gyógyszerészeknek jelentős része sem kepes erre, mert nem lesz lehetőségük hozzá. Úgy gondolja, hogy az élet által előirt követelményeknek megfelelően nézzék az igényeket és ne adjanak olyan perspektívát az egész évfolyamnak, amely csak esetleg egy-két embernek adódik majd az életben. Ugyanez vonatkozik az ipari ol­dalra is. Valószínű, hogy az általunk kiképzett gyógy­szerészek közül egyesek eljutnak az ipar területére is, de nem lehet ez az összesség perspektívája. Tehát a reá­lis talajon kellene maradni és nem is igénylik a hallga­tók, hogy másféle perspektívát kápjanak, mint amit az élet diktál. Gottsegen: A javaslat l/3-as pontjával kapcsolatosan ne­vezetesen; hogy a jövőben a gyógyszerészi munkát ellát­hatja felsőfokú technikumot végzett szakember is. Ahhoz tehát hogy itt el tudjuk dönteni, hogy milyen képzettségű

Next

/
Oldalképek
Tartalom