Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1962-1963
1963. február 13., III. egyetemi tanácsülés - Az 1963. évi jutalmazási keret felhasználására javaslat
18 A 4. bekezdésre vonatkozóan javasolja, hogy amikor a célprémiumok felhasználásának a tanszékvezető professzor és a felügyeletet gyakorló tanár javaslata az alapvető, adassák lehetőség, hogy egyéb szervek is pl. a szakszervezet is javaslatot tehessen. Példaként emliti meg, hogy pl. az asszisztensők középkáderek képzését illetően nem ment előre a munka, ez nagyon nagy munka, de senki nem akarja vállalni és pl. ennek premizálását helyesnek tartaná. Ilyen esetben a szakszervezet tehessen javaslatot a rektor felé. : Radnót: Kérdezi, hogy a középkáder tematikát kik állították össze? Gottsegen« Nem állították össze. Radnót: E téren nagyon nagy probléma van, mert a különböző intézeteknek alapvetően más igényük van. Történt sok erőfeszítés, de minden csak papírforma maradt. Nem szeretné hogy most ugyan ez történjék, hogy egy csomó nővért rángatnak ide-oda és fölösleges dolgokat oktatnak, szerinte szakmáhként kellene csinálni a továbbképzést. Régi probléma ez ami megoldásra vár, mert amit a szakszervezet a múltban csinált a világon semmit nem ért, az csak arra volt jó ^ hogy munkaidőben rángatták a nővéreket. Ez tulajdonképpen állami feladat. /Szenes elvtárs távozott/ Ruff: Javasolja, hogy célprémiumot lehetne adni a most születő kezdeményezés alapján az évfolyamfőnöki megbitatásokért. Nagyon nagy erőfeszítéseket tesznek ez irányban és ez túl van azon a munkán, amit az oktatók általában kifejtenek. El tudja képzelni a célprémium kitűzését pl. a tanulmányi versenyekre amit a szakszervezettel közö'ssen szervesnek, de egy része a munkának objektive az intézetre hárul, és ott ahol ezekben a versenyekben az oktatók aktivan vesznek részt azok számára célprémiumot lehetne adni. Ezek mind olyan dolgok, amelyek az oktatáshoz kapcsolódnak. Rektor: Tarján dékán ur javaslatát kivánja megvédeni abból a szempontból, hogy nemcsak kizárólagosan az oktatás az, amit célprémiumban részesítenek, de az oktatás az a terület, amit nem lehet máshonnan jutalmazni, mert a tudományos munkáért g3rógyitó munkáért más szinten kapnak jutalmat. Az oktatási munkát nincs mód valamiféle másból, mint a prémium keretből ösztökélni. Ezzel a célprémiummal próbálnánk meg az oktatási vonalon az ambiciót felkelteni. A kettő tehát nem ellenkezik egymással. A célprémium esetében fontos volna, / hogy ne úgy történjen az, hogy spontán történik valamilyen tel-