Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1961. szeptember 18., I. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok
15 S2. Rektor: Teljes mértékben helyesli, amit Somogyi elvtárs elmondott. Azzal kívánja kiegészíteni, hogy tekintve, hogy elég hosszú, évek óta húzódó probléma az Egészségügyi Minisztériumnak, a Művelődésügyi Minisztériumhoz való operativ kapcsolata és ezen keresztül az Egyetemnek, mint felsőoktatási intézménynek irányítása, arra kell törekedni, hogy mi magunk foglalkozzunk azokkal a tudománypolitikai, pedagógiai ? roblémákkal, amelyek az Egyetemünkön felmerülnek és ppen ezért kívánatos, hogy a Karok ilyen kérdésekkel foglalkozzanak. Hogy előbbre jussunk, úgy gondolja, hogy helyes volna az is, hogy a Művelődésügyi Minisztériumot, az Egészségügyi Minisztériumon keresztül tájékoztatnánk ezekről a problémákról. Az Egészség- ügyi Minisztériumnak is meg kell kapnia valahonnan a problémákat, hogy a Művelődésügyi Minisztériumot tájékoztassa ezekről. A jövőben az volna a kötelessége minden egyes Karnak, hogy ilyen kérdéseket tárgyaljanak. Az is lehetséges lenne, hogy a Művelődésügyi Minisztérium képviselője résztvenne ezeken az üléseken és ott pedagógiai szempontból résztvenne ezekben a vitákban. Az a meggyőződése, hogy egy egyetemi tanár elsősorban tanár. Vannak a Karokon olyan intézetek, ahol a professzor nem vesz részt az aktiv oktatásban, sem a vizsgáztatásban, ez hiba, mert azáltal az egész oktatás az intézetben háttérbe szorul. Elégkényes dolog ezt valamilyen formában megmondani, de úgy gondolja, hogy ettől nem zárkózhatnak el, ha az oktatást, az orvosképzést, és nevelést akarják előmozdítani. Ehhez kéri a Tanács állásfoglalását, „ L Gábor: Felveti, hogy a dékáni hivatalnak már eddig is^igen nagy problémát okozott az, hogy egyes tanszékekben nem a professzorok oktatnak, hanem szinte albérletbe van kiadva az oktatás két-három adjunktusnak, sokszor tanársegédeknek is. Ebből következik, hogy az oktatási színvonal alacsonyabb. Az orvostudományban vannak olyan kérdések, amelyek vita tárgyát képezik és egyik tanársegéd az egyik, a másik esetleg más á lláspontot fogad el. A hallgatókat ez nagyon zavarja. Ha a professzor nem oktat maga, akkor legalább tisztázná azt, hogy egyes kérdésekben milyen álláspontot fogadjanak el. Egymás után érkeznek Írások a dékáni hivatalba, hogy egyes professzorok vizsgáztatni nem tudnak, hanem helyettük adjunktusok tanársegédek vizsgáztassanak. Ez is sok panaszra ad alkalmat. A hallgatók körében felvetődik, hogy egyik szigorlatozó másképpen kívánja az anyagot, mint a másik. Javasolja, hogy tűzzék a legközelebbi kari tanácsülésre ezt a kérdést és hozzanak olyan értelmű határozatot, hogy pl. az órákat egy bizonyos részben a professzor legyen köteles megtartani, a szigorlatokat a professzor, vagy helyettese köteles megtartani, axszigHríakgkat. Ha a kari ülés ilyen értelmű
