Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1961. szeptember 1., Egyetemi tanácsülés - A tisztségéből lelépő rektor búcsúztatása és a kinevezett, tisztségébe lépő rektort beiktató felszólalás
24 Egyetem minden oktatója és dolgozója is szűrös érdekközösségben éljen az Egyetemmel s a felmerülő problémák megoldása ne egyes személy magánfeladatévá zsugorodjon össze, hanem kell, hogy az Egyetem kérdéseinek megoldásán mindnyájan lelki- ismeretesen gondolkozzunk. Ezekben a munkákban az egyetemi pártszervezet az az erő, melynek támogatása, tanácsa biztosítja számodra, hogy Egyetemünk, az Egyetemen folyó munka, valóban azt adja hazánknak, amit a Párt és a Kormány az Egyetemtől elvár. Ugyanilyen támogatásért fordulok a Szakszervezeti Bizottsághoz s kérem, hogy az próra bontott problémák megoldásában és ezek egységesítésében legyen segítségemre. Nem végezhetnék természetesen jó munkát, ha az e- gyetemi ifjúság, az ifjúság szervezete a KISZ nem támogatná törekvéseimet. 37 éve oktatok az Egyetemen, s azt gondolom, talán ismerem az ifjúságot. Ismerem általában az ifjúság mindenkori óhajait, de ismerem az ifjúság jövőbeli érdekeit is. Ezért sem én, de egyetlen oktató sem engedheti meg magának azt, hogy a népszerűség kedvéért olyan valamit támogasson, vagy engedjen meg, ami árt az ifjúság jövő érdekeinek. Ezt kell, hogy tegye a jó szülő és ezt kell hogy tegye a jó oktató is. Az ifjúságnak meg kell győződve lennie arról, hogy minden, ami az egyetemen történik, az Ő boldogulásukat segíti elő. Nem a pillanatnyi kényelem, vagy érdek, hanem a biztos jövő kell, hogy szemük előtt lebegjen. Ennek elérése pedig nem akkor lehetséges, ha egyéni törtetéssel és könnyűszerrel igyekeznek felületes, múló eredményeket elérni, hanem ha kollektívákban dolgozva megtanulják az egyéni érdekek feláldozását a közérdekért. Az előbbi pillanatnyi előnyt, az utóbbi maradandó biztonságot nyújt. Szeretném, ha egyetemi ifjúságunkat nem a szavak, hanem tettei dicsérnék, ez pedig csak akkor lehetséges, ha az ifjúság belső élete, az egymás segítésére való törekvés egészségessé válik, ha az ifjúság érett fegyelemmel törekszik mindazt kihasználni, amit az egyetemi oktatás számukra nyújt. Tudatositaniok kell, hogy saját érdekeiket szolgálják, ha professzóraikhak, oktatóiknak megadják azt a tiszteletet, mellyel hálájukat fejezik ki irántuk, s megteremtik azt a légkört, melyben öröm oktatni. Igyekezzenek elsősorban becsületes, müveit emberek lenni, hogy igy értékes orvosok, fogorvosok, gyógyszerészek legyenek. Mindegyik hivatás olyan, hogy egész embert kivan, hisz minden ember, aki hozzájuk fordul, az életét bizza reájuk. A tudatlan, lelkiismeretlen orvos, fogorvos, gyógyszerész ezen bizalommal él vissza.
