Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962

1962. március 15., Rendkívüli ünnepi tanácsülés - Március 15-i évforduló megünneplése

- 3 1848-49-ben a nemzetközi helyzet a reakciónak kedvezett: a túlerő eltiporta az alig kivívott függetlenséget és a köztársaságot.

Emberöltők teltek el közben, a nép azonban nem feledte el eszményeit.

Az uralkodó osztály kezdetben tüzzel-vassal irtotta a 48-as eszmék legkisebb megnyilatkozásait is. A Horthy- rendszer negyed százada pedig igyekezett saját nemzet- ellenes céljaira felhasználni történelmünk legkimagaslóbb nemzeti hagyományait. A tömegekben mélyen élt 48 emléke, s mert az igazi 48-at már 1849.óta igyekeztek megszeliditeni és szalonképessé tenni a különböző politikai mozgalmak, ide nyúlt az ellenforradalom is, és 25 éven át hirdette, préselte a nemzet leikébe a hamis 48-at, az igazi forradalmi tartalmától megfosztott 48. képét, melyen erénynek minősültek 48. tényleges korlátái és félmegoldásai. Ebből a meghamisított 48-as képből természetesen hiányzott Petőfi plebejus demokratizmusa, Táncsics, Vasvári, Horarik radikalizmusa, de hiányzott az a Kossuth is, aki az események alakulásának válságos pillanataiban tudott támaszkodni a népre, tudott szembefordulni, ha kellett saját osztályával is. Hiányzott ebből a képből a kaszát, kapát fogó magyar parasztság, hiányzott a pesi nép. Horthyék erős érdeke fűződött ahhoz, hogy meggyalázzák 1919-et, és meghamisítsák 1848-at, hiszen a Tanácsköztársaság arra az igazságra nevelt, hogy 1848. harcának folytatása a proletárdiktatúra,, a polgári forradalom után következő történelmi lépés a proletárforradalom. Arra tanitott a munkásmozgalom, hogy különösen szoros szálak fűzik a szocializmus harcosait Petőfihez és Táncsicshoz; a költőhöz, aki követvezetes plebejus forradalmárként azon volt, hogy tovább lenditse a polgári forradalmat a népforradalom felé - s a polihisztor politikushoz, a nép apostolához, aki előfutára volt Magyarországon a szocializmusnak.

1848. és 1919 összetartozását nyilvánvalóvá tette a történelem. A Tanácsköztársaság, - ha rövid ideig is, de izelitőt adott arra, ho^y 1848 dicső hagyománya az igazi népi nemzeti egység, csakis a munkásosztály vezetésével valósítható meg. Az ellenforradalmi rendszer igyekezett egymással szembeállítani 1848-at és 1919-et, mint a "nemzetit" a "nemzetietlennel", az evolúciónak mondott revoluciót a proletárforradalom közeli emlékével.

A magyar kommunisták voltak azok akik a mozgalom minden szakaszán szembeszálltak ezekkel a rágalmakkal, már az illegalitásban is, de valóban széles tömegekhez csak a felszabadulás után jutott el szavuk.

Méltó fénybe állította a marxizmus 1848 példáját, megtisztítva azt a nacionalista hamisításoktól, feltárva benne társadalmi - forradalmi és nemzeti törekvések egységét és problémáit.