Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962

1962. március 14., Kibővített egyetemi tanácsülés - Az elméleti tömb tanulmánytervének megvitatása

- 4 ­ire traktus között összeköttetések keletkeznek, ill. terveztet­tek, és igy az egy nagy udvar több kisebb intim udvarra bom­lik fel. Az összeköttetések legelsője a terven mutatott rész, amelyikben két 4oo fős előadó-termet tervezett egymásfölé úgy, bogy a professzori bejárók mindig egy szinttel alacsonyabban vannak, tehát a földszinten van az első emeleti 'előadóterem előkészítője és katedrája a professzori bejáróval, mig a hall­gatók az I. emeleti bejárón közelítenék meg a tantermet, a II. emeleti tanteremnél a professzor az I. emeleti bejárón, a hallgatók pedig a II. emeleti bejárón közlekednének. A következő két összeköttetést már a két toronyépület bizto­sítaná, amelyiknek van egy u.n. fix-pontja, tehát: lépcső, mosdók, felvonók, öltözőkből álló minden emeleten ismétlődő rendszer, amely részben biztosítja a három emeletes épület- tömbbön belül a tüzrendészetileg előirt menekülési, ill. köz­lekedési útvonalat, részben pedig a II. emelettől felfelé már a 4, előbb emlitett tudományos intézetnek adja a közlekedési vonalát. Az alacsony épületrésznek I. emeletére helyezte el a Marxis­ta Tanszéket, az Idegenpyelvi Lektorátust és az Egészségügyi Szervezést, fölötte a II. emeleten a tanulószobákat és a gya­korló laboratóriumokat• Abból kiindulva /ezt gépészetileg ér­zi indokoltnak/ hogy a II. emelet gyakorló laboratóriumainak gépészeti ellátottsága azonoskörü, tehát közel a tudományos intézetek laboratóriumaihoz. így megvan a lehetősége annak, hogy ezeknek a kiszolgálását, közelebb kerülvén egymáshoz,egy­szerűbben, vagy korrektabbul tudják megoldani. Szerkezeti vonatkozásban az épületet, teljes egészében vasbe­ton vázzal tervezte. Ez ma a leg járhatóbb ut.t monolitikus szer­kezet, aránylag a legolcsóbb, legjobban tudjak kivitelezni,úgy­hogy véleménye szerint itt más megoldást nemigen fognak tudni hozni. Az alacsony épülettömböt /$ szintes/ szalagablakkal oldaná meg, ahol a parapett mindenütt felfalazott volna, tehát ‘Ugyan­úgy mint a KOKI-nál, azzal a különbséggel, hogy nem emelettől emeletig menő panellok, hanem csak vízszintes irányban, ablak­ablak utáni csatlakozással. Ilyen szalagablakok alakulnának ki, ezeket az ablakokat maga részéről mind billenő ablakra sze­retné javasolni. Hasonló szerkezetet tervezett legutóbb a sze­gedi tanácsháznál, ami sok vitára ad esetleg alkalmat, viszont biztos abban, hogy az ablak precízen zár a műanyag tömítéssel és a billenő ablak a legkülönfélébb állításban jól elhelyezhe­tő, pillanatnyilag a mai ipari felkészülés mellett a legjobb megközelítést adja a korszerű ablakszerkezethez. A toronyépületet, amely természetesen szintén vasbeton-vázas, a műleírásban, hiszen ez a tanulmány még nem tartalmazza ezeket a szerkezeti részleteket, szeretné függönyfal szerkezettel meg­oldani. Ez megközelíti a KOKI-nál készülő szerkezetet, de nem abban a formában szeretné csinálni, más az elképzelése. Nagyon járható utón és nagyon jól meg tudnák oldani a Fémmunkás Vál­lalat jelenlegi felkészültségével és rendelkezésre álló pro­filokkal ezt a kérdést. Ennek a jelentősége nem építészi, ha— néma saját kalkuláció szerinti, a súlytöbblet, amit a felfe­létört parapettek jelentettek, az alapozásban es a vasbeton­váz konstrukciójában milliós nagyságrendben jelentkezett, a súlytöbbletnek a lealapozása, amit a hagyományos szerkezetek készítése egy függönyfallal szemben jelent.

Next

/
Oldalképek
Tartalom