Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1962. március 14., Kibővített egyetemi tanácsülés - Az elméleti tömb tanulmánytervének megvitatása
Uh térnek ezzel az épülettel egy olyan lökést fognak tudni adni és fait á complét is egyben, mert ez az épület,mint az egyetlen tulajdonképpen uj és modern épület ezen a téren, feltétlenül eldönti a tér későbbi kialakitásának lehetőségét és irányát. Ez az épület menthetetlenül és minden körülmények között gyújtópontja lesz ennek a térnek, a legexponáltabban felevő telek lévén, városképileg feltétlen döntő Jelentőségű lesz a tér kialakításában. Tervezésében első momentum volt az épület rekonstrukciójánál éppen ez a városrendezési szempont és ezért tervezte az épületet egy szigorú geometrikus architektorikus rendbe,hogy ezzel is a térnek az össze-visszaságában egy méltóságteljes nyugalmat hozzon. A következő szempont, ami a tervezésben irányvonalként Jelentkezett, hogy az épület funkcióját tekintve egy kettősséget érez, annyiból, hogy ez úgy nyilatkozik meg, hogy az épület bizonyos részei nagy hallgató forgalomra tarthatnak számot, mig az épületnek bizonyos részei, ezektől a nagy forgalomtól elvont, tudományos elmélyülést igénylő munkának kell hogy helyet adjanak, -“^zen a kis területen e kettéválasztást - nézete szerint - másként megoldani, mint függőleges irányban, nem nagyon lehetséges. A telek oly szűk és kicsi, hogy annak vertikálisan való széttagolása, hogy pl. az Üllői ut felőli oldal a hallgatók forgalmát biztositó helységeket tartalmazná, mig a hátrább eső rész azonos szintekben a tudományos intézeteket, azt hiszi nem biztositJa ezeknek az intézeteknek azt a nyugalmat és azt az elvonultságot, amire szükségük van. Ezért első megközelitésben az volt az érzése,hogy a nagy térforgalmu helyiségeket, feltétlenül helyes egy alacsony épületben elhelyezni és megtervezni, ahol gyalogforgalommal könnyen megközelithetők a gyakorló laboratóriumok, a különféle tanszékek és a szemináriumi helységek. A tornyokba került elhelyezésre az a négy intézet, amely a laboratóriumokkal rendelkezik és zömmel tudományos munkát végez, így született meg az a gondolat, hogy egy alacsony 2-3 szintes épület mellé toronyépületben, tehát vertikálisan, szeparáltan helyezze el a tudományos intézeteket. Felmerült a probléma, hogy a telek szűk volta miatt, egy kb. 3o m. fronthossznál hosszabb toronyépület kialakítására, az adott körülmények közt, városrendezési eloirások és esztétikai kivánalmaknak megfelelően sincs meg a lehetőség. Tehát két Járható ut volt előtte: vagy az, hogy kb. egy 15 emelet magas toronyépületbe csoportosítaná a tudományos intézeteket, vagy pedig, ha bizonyos egyéb körülményeket vesz figyelembe, akkor két toronyépületet tervez, ahol minden toronyépületben 3-3 szinten 2-2 tudományos intézet kerülne elhelyezésre. E meggondolásban döntő módon befolyásolta az anyagi helyzet, mert 14—15 emeletet vasbetonból tervezni nem túl célirányos, a Jelenlegi árviszonyok mellett viszont a vasvizas, acélvázas épület, ami á 15 emelethez a Járható utat Jelentette, költségekben nagyon károsan Jelentkezne, ^z befolyásolta, hogy inkább a 2 torony mellett foglalt állást és a tervet ebben az irányban fejlesztette tovább.
