Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1962. február 17., nyilvános rendkívüli ünnepélyes tanácsülés - Az 1962-ben végzett gyógyszerészek avatása
lilt közegészségügyet, ezzel népünket és a hazát. Rektor: Kedves fiatal gyógyszerészek és gyógyszerész- do let or ok! önök most felruháztattak mindazokkal a jogokkal , amelyek a törvény erejénél flogva az okleveles gyógyszerészeket és gyógyszerészdoktorokat megilletik. Esküjükhöz hiven törekedjenek gyógyszerészi működésűkkel a magyar egészségügyet és a gyógyszerellátást előmozdítani és a betegek javát szolgálni. Törekedjenek tudományuk további mükéáósével tudásukat továbbfejleszteni, hazánknak és népünknek javára lenni. A felavatottak nevében egyik köszönetét mond; Tisztelt Egyetemi Tanács7' kedves' Oktatóin!:, kedves Vendégek! Négy és fél év munkája zárul le a napon, amikor átvesszük gyógyszerészi diplománkat. Ez a nap azonban nemcsak befejezés, hanem keádet is. Kezdete valami sokkal nehezebbnek, kezdete az életnek, amelynek minden napján be kell bizonyítanunk, hogy méltók vagyunk a gyógyszerészi hivatás betöltésére. Ez a hivatás nem könnyű, de nagyon szép. Hiszen célúnk a beteg ember segitése, szenvedéseinek enyhítése és ezt csakis az emberek iránti szeretet, a szocialista humanizmus alapján válthatjuk valóra. WaoUagos Most, amikor visszatekintünk négy és fél évmunkajára, szeretnénk köszönetét mondani mindazoknál:, akik lehetővé tették számunkra, hogy ennek a felemelő ünnepségnek boldog résztvevői lehessünk. Először azok felé fordulunk köszönő szóval, akikm utunkon fáradhatatlanul vezettek bennünket, akikor megtorpantunk bizalmat öntöttek belénk, vezettek a helyes utón. Oktatóinknak szeretnénk megköszönni e helyről is azt a fáradságos munkát azt az önfeláldozást, mely lehetővé tette számunkra, hogy jó szakemberekké váljunk. ígérjük, hogy az életben szorgos munkával és nagy ambícióval fogjuk bebizonyítani rátermettségünket. Hálás szivvel fordulunk Pártunk és államunk vezetői felé, kik diákéveink alatt nemcsak pénzoeni, de erkölcsi segítséget is nyújtottál: nekünk. E helyről fogadjuk meg, hogy nem leszünk hálátlanok, nem felejtjük el az előlegezett bizalmat és támogatást. Most pedig felnőtt szivvel, de gyermeki szeretettel Felétek fordulunk, kik felneveltek bennünket. És most, hogy eljutottunk idáig, valami elszoritja a szivünket. Oly sok mindent szeretnénk mondani, de van-e oly sok és oly szép szó, mellyel megköszönhetnénk mindazt, amit értünk tettetek. Az első szó, az első bátortalan lépés, a kisdiák ével: skok-sok emléke mind Hozzátok fűződik. Dolgoztatok értünk, ápoltatok, ha betegek voltunk, fel- neveletetek bennünket. Elterveztétek jövőnket, s ami aJsikok még csak álom volt, most válóssaggá vált. Szivünk minden melegével köszönjük ezt Nektek drága Szüléink.- 9 -
