Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1961. november 2., Klinikus professzori értekezlet - Az Orvosi Rendtartás végrehajtásával kapcsolatban az Egészségügyi Minisztériumban tartott országos értekezleten elhangzottak megbeszélése
ÁkS- 13 meg fogják tartani. A 13* §#-t vitatják legtöbbet. Ex katedra kijelentésekkel nem lehet megszüntetni az ajándékelfogadást. Ennek a paragrafusnak a helyes szellemét meg kell tartani és törekedni kell, hogy valójában olyan helyzet alakuljon ki, amely indokolatlanná teszi, hogy a beteg társadalmi szükségességét érezze az orvos honorálásának» Ma a magyar társadalom 95 ü-a biztosított beteg. Érthető ésjogos az az óhaj, hogy magasszinvonalu ellátásban részesüljön a beteg. A professzornak természetesen joga van a saját intézetében olyan intézkedéseket foganatosítani, amely a meggyőződése szerint a legjobban segiti elő ennek a rendeletnek a megoldását. Azt szeretné, ha a professzorok lennének urai elsősorban az etikai kérdéseknek a klinikákon és teljes felelősséget vállalnának és intézkednének a legjobb belátásuk szerint. Ennek leszögezése után, amelyek a minisztériumi értekezleten elhangzottakat illetik, rá kell térni, hogy mi a teendőnk a rendelet végrehajtásával kapcsolatban. Van itt egy olyan meggyőződés, hogy fedhetetlen az Egyetem, szeretné, ha ez nem lenne uralkodó felfogás, mert vannak itt etikai, morális problémák. Az sem lenne helyes, ha kizárólag a honorárium kérdésére lokalizálnánk a problémákat. Ez nem döntő kérdés ebben és nem meriti ki az etikus magatartás problémáját. Tudomása szerint nem igen fordul elő, hogy az orvos olyan magatartást tanúsítson, hogy a beteg úgy érezze,hogy adnia kell. Kern ez az általános, mé^ ha adnak, akkor sem# De van néhány más morális kérdés. Nem elszórt jelenség az sem, hogy foglalkoztatja az egyik orvost, hogy a másik mennyit keres. Van arra határozott utasítás, hogy a műtéti kiirásokat, betegfelvételt a szabad ágyakra a professzor eszközölje, de nincs minden klinikán maradéktalanul végrehajtva. Van olyan klinika, ahol hetekig nem jut egy egy tanársegéd a neki megfelelő szintű műtéthez. Morális kérdés az is, hogy hogyan fogadja az Egyetem ezeket a kritikákat. Hangvé- teli nehézség is tapasztalható. Nem azért, mert meg fog sértődni valaki, hanem mert a leendő orvosok nevelése is rá van bizva a professzorokra. Ezeket a szempontokat is etikai kérdéseknek tartja. Ha úgy gondolja a rektor, hogy az Egyetem negyedéves jelentéséhez a professzoroktól minden negyedévben jelentést kérne, ez formális volna. Ez nem járható ut. Előbbre vinné a dolgot, ha olyan;megállapodásra jutnának itt, hogy az intézetek vezetői az érvényben lévő rendelkezéseket vizsgálják me^ a saját klinikájukon, pl. a beteg- felvétel, szabad agyak, műtéti elosztás, osztályokon fellépő magatartásbeli hiányosság, stb, és erről adnának jelentést a rektornak, hogy milyen rendelkezéseket tettek a meglévő utasítások végrehajtására. Ezt a kérdést napirendről nem lehet levenni. Meggyőződése, hogy az etikai helyzet semmivel sem rosszabb a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, mint bármelyik más közkorházban. itk
