Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1961. szeptember 25., Rendkívüli egyetemi tanácsülés - Az Egyetem 1962. évi kötségvetési elvi szempontjai
17 Rektor: Úgy gondolja, hogy itt az a fontos, hogy fizikailag legyen idő az előkészülésre; a szabadságtól,szigor latoztatástól stb. ezt nem lehet függővé tenni, de hogy elég idő álljon rendelkezésre a költségvetés elkészítésére, ennek nincsen akadálya; hamarabb kell bekérni a költségvetést, azaz foglalkoztatni előzőleg a tanszékeket ennek a kérdésnek a megbeszélésével. Tarján: A dolgok elvi részéhez tartozik a következő kérdés, amely évek óta problémát jelent: úgy érzi, hogy az intézetek szerepe az intézetekre való felosztás mikéntjét illetően egy kicsit formális. Az intézetével kapcsolatosan is az volt a helyzet, hogy a- mennyi volt a tavalyi költségvetés, annyi lett a másik évben is. Egészen lényegtelen összeállítani ezután a kimutatást, mert ha előző évben valamilyen objektiv nehézség miatt looo Ft-al kevesebbet igényelt, vagy úgy látszott, hogy kevesebbet fognak költeni, akkor ez már megmutatkozott, mert a következő évben a Gazdasági Igazgatóság ezt az looo Et-ot egyszerűen levágta. Ez egy kicsit diktatórikus elintézése a dolgoknak, Helyesebbnek tartaná, ha alaposabban beszélnék meg az intézetekkel az igényüket, hiszen előfordulhat az intézet életében hogy, az oktatói, vagy tudományos programjában olyan változások vannak, amelyek maguk után vonják azt, hogy bizonyos változtatásokat kell eszközölni. Azt kivánja hangsúlyozni, hogy az ’intézetekkel való alaposabb megbeszélés és az intézeti szempontoknak nagyobb mérvű tekintetbe vételével történjék az intézetekre való lebontás. Rektor: Az az elképzelése, hogy az Egyetemi Tanács felosztja a három kar között a költségvetést, megtörténik a megbeszélése annak, hogy melyik karnak milyen keret biztosittassék. A további lebontás a Dékáni Hivatal feladata, ugyanilyen módon megállapítva azt, hogy az egyes tanszékekre lebontva milyen költségvetési keret legyen. A Kar ezzel foglalkozhat és ott mindenki megvédheti a saját álláspontját, hogy hogyan képzeli el. Ott kell kialakulni olyan véleménynek, amibe mindenki belenyugszik. Természetesen nem gondolja,hogy ez könnyű dolog, mert mindenki a saját maga fájó pontjait ismeri és nehezen tudja a másik fájó pontját magáévá tenni. Ez elől azonban nem tudunk elzárkózni, ha az a célkitűzésűnk, hogy egy bizonyos idő után mégis foglalkoztatni kell a Kart a saját ügyével. Az Egyetemi Tanács keretében is kialakulhat olyan tudománypolitikai szempont, hogy egy bizonyos költség- vetésen belül valahová több pénzt utal, mint ahogy a matematikai arányos elosztás szerint helyes volna, akkor meg kell védeni ezt a szempontot, hogy ez a tudománypolitika helyes, vagy nem helyes.
