Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1961-1962
1961. szeptember 25., Rendkívüli egyetemi tanácsülés - Az Orvosi Rendtartás végrehajtásával kapcsolatos tapasztalatok
13 Petényi: Az etikai kérdésekkel kapcsolatosan azt a problémát veti fel, hogy nagyon nehéz azt a tényt bizonyítani, perrendtartás-szerüen, hogy valaki pénzt fogadott el, vagy pénzt kért, a kósza hireket pedig nem lehet készpénznek elfogadni. A bíróságnak és rendőrségnek vannak vizsgáló szervei, akik szabályszerűen megvizsgálhatnak mindent. Az intézet vezetői erre felkészülve nincsenek és igy ez a része a dolognak nem keresztülvihető. Azt, hogy mit mondanak az emberk,hogy milyen a bendtartás hatása, azt is igen nehéz meghatározni. Ezek a vélemények igen különbözőek szoktak lenni. Meg kell azt is nyíltan mondania, hogy szóbeszéd alapján nem lehet embereket behivatni és esetlegesen felelősségre vonni. Nehéz azt is meghatározni, hogy bizonyos adományt minek minősítsenek, ajándéknak, vagy etikai vétségnek, vagy minek. Ha be is hivatnak valakit és megkérdezi, esetleg azt mondja: egy szó sem igaz belőle. Az utánnajárás meg nem minden esetben megoldható, A beteg esetleg le is tagadja, ha az ember viszont határozottan állítja, akkor rágalmazásért fel is jelenthetik. Tehát összefoglalva az Etikai Bizottság feladatai igen nagy problémák elé Aliit j-a tagjait. Kimondottan etikai vétségek igen ritkán fordulnak elő, amiről pedig beszélnek, de tényekkel alá nem támasztható, azokban az esetekben az Etikai Bizottság nem tud kellően fellépni. Mindenesetre az Etikai Bizottság továbbra is mindent el fog követni, hogy még a jelenleg fennálló hiányosságok is kiküszöbölést nyerjenek. Keresztes: Bartha elvtárs is már vázolta, hogy a jelentés szükségességét mi vetette fel, pár szobán ki- ván erre reagálni. A Minisztérium úgy látja, hogy a rendtartás megjelenése után erősen javult az etikai helyzet és előbbre mentek ezen a téren a dolgok. Ebbe belenyugodtak kezdve a Minisztériumtól valamennyi szervig. Azonban keveset tettek a rendtartásban megkövetelt szellem kialakítása terén. Ezt valahogy rábízták teljesen a szakszervezetre. Ebben nem az a rossz, hogy a szakszervezet foglalkozott ezzel, hanem az, hogy a Minisztérium - beleértve az állami szerveket - nem foglalkozott. Egy bizonyos idő után észrevették, hogy nem teljesen egyhangú javulásról lehet beszámolni, érezték, hogy nincs rendben és adták ki az utasítást, hogy az állami szervek számoljanak be a rendtartás végrehajtásáról, milyen problémákat látnak, milyen javaslatuk van. Egymaga az, hogy az állami szervek, az Egyetem állami vezetői szervezetten foglalkozni fognak a kérdéssel, már önmagában sokat se- git, nem old meg azonban mindent, konkrét intézkedés kell, nevelő munka kell, esetleg a rendtartás egyes pontjait helyesebben kell megfogalmazni.