Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961
1960. szeptember 2., össztanári értekezlet - Megemlékezés Dr. Gegesi Kiss Pál rektor 10 éves egyetemi vezetői tevékenységéről
8 szenvedélyes és alapjában véve egy ilyen türelmetlen természetrü ember számára amilyen magam vagyok. A lényeg abban van, hogy a 10 év alatt durva hibákat azért nem követtünk el, amit Somogyi elvtárs ugyancsak hangsúlyozott, mert az Egyetem kommunistái az Egyetem pártszervezete a legnehezebb időkben is, akkor is ha a mi egyetemi'párt- szervezetünkön belül is voltak viták", voltak nem kivánatos csoportosulások és szembenállások, de a nagy célt nézve, hogy hogyan kell vezetni,hogyan kell az egyetemet az ország érdeke mellett felsorakoztatni, a nép érdekében mozgósi tani, egybevetni a szűk absztraktnak néző, még öncélú tudományos művelést, a közvetlen gyakorlati műveléssel, ebben a kommunisták és a pártszervezet mindig egyöntetűen az egyetem vezető mellett voltak és baráti, elvtársias irányításukkal kritikájukkal segítették az egyetem vezetőjét. Mert az egyetem vezetője is ember, szubjektív szempontok irányíthatják és bizony nagyon sok hibát lehetne különben elkövetni. Az uj egyetem megszervezése sem volt bizony nagyon egyszerű dolog- és itt is sok segítségre volt szükség. Nem annyiból állt, hogy három fakultást kaptunk, hiszen a Minisztériumban nem volt nagyon nagy ellenállás x sőt minden segítséget megkaptunk a Minisztériumtól, hogy önálló Egyetem legyünk, fakultások legyenek, rektorátus legyen és az Egyetem formailag is megkapja azt a tekintélyt, amilyen formák nélkül tartalom nincsen. Nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak a művészetben van ez, hogy forma és tartalom szorosan egybefüggő, egymástól elválaszthatatlan, olyan mint anj^ag és energia. Ezekre szükségünk volt, nem ez volt a legnehezebb. A legnehezebb az volt, hogy az oktatás-nevelésben is megértsük,^ - nekem is meg kellett érteni, - hogy nem elég a jó szakmai nevelés, nem elég, hogy kiváló orvosokat neveljünk, mert abból még nagyon sok baj tud származni, ha ez nem párosul szocialista, erkölcsös élettel, magas etikai tartalom hordozásával, ha nem tudjuk ilyenné nevelni a gyerekeket; nem elég a klinikai gyógyító tevékenység művelése, amig megértettük, hogy ki kell menni a területre; nem csupán annyiból áll a megelőzéssel foglalkozás, hogy előadjuk, hogy a rachitis megelőzése az, hogy А ф В vitamin injektiót adjunk vagy', hogy a csukamajolajat elrendeljük. Nem elég mindez ha a rehabilitációs tevékenységet is nem kapcsoljuk mindehhez, йв ugyan úgy meg voltak a nehézségek a tudományos munka szervezeseben. Valjuk be őszintén, hát itt élünk, hogy végső fokon a tudományos munka közvetlen célkitüzéses sikeres, eredményes publikáció,sikeres, eredményes előadás megtartása és az egyéni életben magasabb tudományos elismerések megszerzése. Természetes mindezek mögött minden tudósban benn volt az a tendencia is, hogy ezt a köz érdekében csinálja, de ennek a sor. / •
