Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961
1960. szeptember 2., össztanári értekezlet - Megemlékezés Dr. Gegesi Kiss Pál rektor 10 éves egyetemi vezetői tevékenységéről
Issekutz: Szeretettel üdvözlöm Egyetemünk Rektorát, Bakó Ágnes elvtársnőt, a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII.kerületi Bizottsága első titkárát, dr. Bartha Ferenc főosztályvezető elvtársat az Egészségügyi Minisztérium képviselőjét, Egyetemünk professzorait és meghívott kedves vendégeinket. Az össztanári értekezletet azért hivtam össze, hogy megemlékezzünk Rektorunknak az Egyetem élén kifejtett tízéves működéséről. Elsőizben 1950. augusztus 17-én tartott Kari Ülés választotta meg Dr. Gegesi Kiss Pál egyetemi tanárt az Orvosi Kar Dékánjává. Akkor már 25 eve dolgozott az Egyetem kötelékében és a felszabadulás első napjától kezdve, először mint magántanár képviselő, majd mint professzor részt vett Karunk ügyeinek irányításában. Az igy kifejtett nagyon hasznos és eredményes működése fordította a Kar bizalmát feléje és eredményezte,hogy aránylag fiatalon választottuk őt meg vezetőnkké. Az 1950. szeptember 26-án tartott rövid székfoglalójában hangsúlyozta, hogy legfontosabb feladatának tekinti, hogy a Kar tagjainak munkája elől minden nehézséget, legyen az személyi vagy tárgyi elhárítson. Ehhez szükséges, hogy a klinikák és intézetek vezetői és dolgozói nyugalomban, biztonságban érezzék magukat, s igy teljes energiájukat a munkára fordíthassák. Különösen fontosnak tartja az egymás iránti bizalom szellemében való munkálkodást, mert igy fog Egyetemünk tovább haladni és fejlődni. A következő tanév végén a régi szokásnak megfelelően a II. évre egyhangú szavazással választottuk meg dékánnak. 195?. május 7-én tartott 10. tanácsülésen, az immár két év óta önállóvá vált egyetemünk Tanácsa nagyjelentőségű döntést hozott, midőn Babies professzor javaslatára, szakitva a mintegy 60 éves hagyományai, lényegileg egyhangú szavazással harmadizben is dékánná választotta Gegesi Kiss professzort. Indokolta ezt elsősorban a dékáni hatáskör alapvető megváltozása, mert mig régebben a dékán, mint primus inter pares a Kar határozatainak pusztán végrehajtója volt, addig az egyszemélyes vezetés elvének bevezetése óta az Egyetem minden működéséért felelősséggel tartozott. Olyan dékánra volt tehát továbbra is szükség, aki fáradhatatlanul és erős kézzel tudja Egyetemünket vezetni, kiváló szervezőképességével kialakította a hivatali apparátust és mindenkor erélyesen és megalkuvást nem ismerve síkra szállt az Egyetemi rendnek minden területen való helyreállításáért és az állami rendeletek pontos végrehajtásáért, még akkor is ha ezzel kapcsolatban néha népszerűtlen intézkedésre volt szükség. A tanulmányi fegyelem megszilárdítása terén két intézkedésének volt döntő jelentősége. A hanyag és destuktiv hallgatok . / .
