Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961
1961. március 15., rendkívüli tanácsülés
3 Az 1848-as forradalmat követő évtizedek megmutatták, ki az, aki elárulta a márciusi eszméket és ki az igazi örököse, továbbvivője a forradalmi tanításoknak. Vörösmarty Mihály izzó gyűlölettel Írja "Átok" c. versében: "Görgeinek hivják a silány gazembert, Ki a hazát eladta cudarul. Kergesse őt az istennek haragja A siron innen és a siron túl." Igen Vörösmarty a Zichyekre, az Apponyiakra, a Pálffiákra szórta átkát a hivatalos Magyarországra, akik védték a Habsburgok hatalmát, a feudalizmus hatalmát és szembehelyezkedtek az ország nemezeti érdekeivel. Az 1867-es kieggyezéssel megkötötték azt a szerződést, melyben a magyar uralkodó osztály szolgai áismxxixai alázattal hajlandó volt a szabadságharc emlékét odadobni és ezzel az ország függetlenségét is azért, hogy cserébe a kizsákmányolás morzsáiból részt kapjon. Az 1848-as szabadságharcot követő korban is ünnepelték március 15-ét. Ünnepelt a hivatalos Magyarország. Ez azonban népcsalás volt. Ady, az uj forradalom viharmadara 1902-ben a "Március idusán" c.cikkében irta: "54 esztendő óta olyan triviális olyan bántó nem volt még az ünneplő öklendezés, mint most, mért nincs mit ünnepelni, nincs erőnk reménykedni. A márciusi nagy nap minden eredményét egy rövid félévszázad megcáfolta. A haladás törvényei szerint már túl kellene messze lennünk az 1848-ik év márciusának a vívmányain is. Mi ellenben türjük, hogy az ország állandóan 1847-nél tartson." » . J Az Ady által rajzolt kép az urak társadalmára mutat rá. De volt egy másik Magyarország is, melyet a dolgozó magyar nőp képviselt, melynek legjobb fiai a haladás élvonalában harcoltak. így lett a Párizsi Kommün egyik vezetője Frankel Leo a magyar munkás, igy vette át 48 örökségét a magyarországi munkásosztály, agrárprole- táriátus és értelmiség. 1848. eszméit magába zárva, az uj eszmék zászlaja alatt vált a magyar munkásosztály a társadalmi haladás élharcosává. Szántó Kovács János földmunkás 1896-ban a bíróság'előtt a forradalmi har-c folytonosságáról a következőket mondta: "Ha egy öreg4—’ ember kimegy a szőllőbe és az utón talál egy diót, felveszi és valahol elülteti. Jól tudja, hogy Ó annak a gyümölcsét nem fogja élv zni, hanem a jövő nemzedék, ügy vagyok én is,* de,'égy fát alkarok ültetni, amely a jövőnek hajtja a gyümölcsét."'; •A ^tudom, hogy amiért küzdők én nem fogom elérni 522
