Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961
1960. október 26., II. egyetemi tanácsülés - Az Egyetem káderhelyzetének alakulása az ellenforradalom óta
21 <U3 Ha viszont mégis átjön valaki akkor fél éven belül talál magának egy helyet, ahol veszélyességi pótdijat fog kapni. Nem lesz nagyon könnyű ezeket a klinikára visszahozni. Még akkor is ha nagyon jóindulatnak,akkor is a háztartásuk berendezkedett az előbbi összegre. Olyan helyre mennek - bárhová - ahol nem csökken a jövedelem. Az egyetemről való távozással kapcsolatban szeretné megemlíteni - Parkas elvtárs emlitette az arányát ennek - hogy ez a két dolog összefügg. Itt nem is az osztályos munkáról van szó és ha nincs is mindenütt úgy, hogy két osztályvezető tanársegédre egy gyakornok jut, azonban az oktatást el kell végezni, teljesen tapasztalatlan fiatalokkal ezt nem lehet csinálni és kénytelenek olyanokhoz ragaszkodni mindenképpen, akik el tudj éle a munkát látni. Belátja, hogy helyesebb lenne X-nél, hogy máshová kerüljön, de a klinikának el' kell látni bizonyos feladatokat és ez nem szűk feladat. Vannak olyan hónapok amikor 4-en vidéken vannak hetekig; A káderpolitikát neheziti az, hogy nincs elég ember. Szerinte az elméleti előképzésen elvileg úgy kellene változtatni, hogy akiket végzésük után az elméleti intézetekhez osztanak be, azok státusilag valamely klinikához tartozzanak és a klinika professzora küldje őket az elméleti intézetbe előtanulmányra. Issekutz: Amilyen örömmel fogadták két évvel ezelőtt, mint elméleti intézeti igazgatók azt. hogy hozzájuk kerülnek a központi gyakornokok, megértéssel látják azt a nagy bajt, hogy a klinikák elnéptelenednek. Ügy gondolja, hogy ezt a határozatot továbbra is mereven fenntartani veszélyes lenne és a klinikai oktatás, a klinikai munka hátrányára történne. Ki lehetne azt mondani elvileg a legtöbb elméleti intézetre, hogy újabb központi gyakornokot csak úgy kap, ha a meglévők közül ugyan annyit lead. Meg tudja érteni pl. a gyógyszertanra vonatkozólag, hogy az a fiatal, aki megkóstolta az elméleti intézetben folyó kényelmesebb munkát és még 30 fo Y fizetéstöbbletet is kap, nem szívesen mozgg és megy klinikára. A gyógyszertanon pl. igen szép perspektíva is áll'előtte és kívánatos is. hogy ne nagyon mozogjanak el. Pelveti azt a gondolatot, hogy átmenetileg legalább a momentáni szükséglet kielégítésére nem lehetne-e azt elhatározni, hogy a tudományos körben két-három évig dolgozó azon fiatalok, akik tudományos pályamunkát készítettek, amennyiben különben is kedvük van a klinikára menni, minden további nélkül beosztassanak klinikára. Amennyiben a klinika-igazgató úgy fogja látni, hogy még szüksége van az illetőnek laboratóriumi munkát végezni, ő ossza be az illetőt, de már az ő státusában legyen,^ sőt vegyen részt is a klinikai munkában és pl. délután menne az intézetbe. Ilyen módon gondolja áthidalni a nehézségeket és biztosítani a <f> klinikák részére a kellő utánpótlást. . / •
