Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1960-1961
1960. október 7., rendkívüli tanácsülés
Egyetemi éveim a sok munkás hétköznap, tudományos kör, demonstrátorság, mozgalmi munka az életem tartalmát jelentette. A mozgalmi munkára sok időt fordítottam, de azt a lehetőséget, hogy* fordíthattam, most is,a legőszintéhh hálával köszönöm meg. Úgy érzem, ezzel a munkával több lettem. Megtanultam az emberekkel dolgozni, élettapasztalatot szereztem és igényemmé vált, hogy ne csak sodortja, hanem formálója legyek az életnek, A parasztfiu, aki mikor idejött az Egyetemre, szkeptikusan kissé még félt a jövőtől, aki még mindig nem volt eléggé felszabadult, mostmár bizakodó lett. Kiegyensúlyozottá, magabiztossá tett az az érzés, ahogyan az Elvtársak szakmai, emberi problémáimban mellettem álltak, neveltek, intettek és az utolsó évben aggódtak az egészségemért. Úgy jöttem ide, az Egyetemre, hogy nem volt itt sem rokonom, sem ismerősöm, csak elvtársaim voltak és most úgy érzem, ma az Egyetem teljesen otthonom. Munkahelyemen a Gyógyszertani Intézetben, oktató és kutató-munkát végzek. Kezdetben nem ismertem eléggé az orvostudománynak ezt a területét, bár spontán, mindig vágyódtam az ismeretlent kutatni, de magam előtt az orvosi hivatás közvetlenül a beteget, a gyógyítást jelentette. Munkámat nagyon szeretem. Magtanultam, hogy a ma elmélete a holnap gyakorlata. Igyekszem szorgalmas kutatóvá válni, és a bennem levő fiatalos türel illetlenséget a számomra még ismeretlen tudás megszer zésére fordítani. Úgy vélem, hogy a munkám ma még sikertelen kísérletei is értékesek lehetnek, hiszen amit megismerek, legfeljebb pillanatnyilag lehet kevésbé fontos. Nagyon szeretem az oktatási munkát. A hallgatóim, barátaim is és én nem csupán a szakmára tanitom, hanem igyekszem nevelni is őket. Ilyen jellegű munkát végzek az Egyetem dr.Bugát Pál kollégiumban is, amelyiknek igazgatója vagyok. A^ több mint egy évtizedes kollégiumi élet - amelyből az utolsó éveket éppen ebben a kollégiumban töltöttem mint haJ-lgató - olyan sok értékes tapasztalatot adott, amit felhasználva biztosan hasznosítani tudok. Az a célom, hogy a kollégiumban lakó munkás - paraszt hallgatók szakmai, emberi, politikai fejlődését elősegítsem : világosabbá tenni számukra a jövőt, felkészíteni őket a mindennapi élet feladataira. Ezek a céljaim. Eiatal vagyok. Az életem lényegét még inkább a tervek, mint az eredmények jelzik. Jó kutató, a szocialista orvosetika szerint élő orvos kivánok lenni. Szerényen,dolgozni akarok, nagy szorgalommal, kitartással. Utamon, melyen egy szegényparaszt fiú, élve a Párt és a nép adta lehetőségekkel, elindult, hogy orvos legyen, sok segítséget, tanácsot, szeretetet kaptam E nélkül nem tudtam volna diplomát szerezni. Ezt a szerteáradó, nagy segítséget hálásan megköszönöm.
