Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1960. május 25., Kibővített egyetemi tanácsülés - A Budapesti Egyetem körzetéhez tartozó megyék egészségügyi munkájának segítésének megtárgyalása

Balogh: Mint a Fogorvosi Kar dékánja kérdezi, hogy a fogászati igények milyen formában jelentkeznek a területen és hogyan látják kielégitettnek az igényeket.

ffubovitz: Először köszönetteljes elismeréssel regisztrálja, hogy ez a téma ma itt tanácsülési napirendként szerepel, kétségkivül nagy segitség lesz a terület egészségügyi ellátásának megjavítása terén, ügy gon- ü dolja, hogy egy láncszeme ez annak a kedvező folyamatnak, amely az utóbbi években az egyetemnek a terület felé való fordulásában tapasztalható, amiben a szakrendelők megindítása és egyéb események és jelentős állomások voltak. Amit a területet képviselő elvtársak elmondottak az eddigi hozzászólásaikban úgy gondolja teljesen indokoltak, olyan kívánságoknak a tükröződései,„ amelyek megvalósulása kétségkivül messzemenően javitaná a területi egészségügyi ellátást, ügy gondolja azonban, hogy talán nem kell úgy felfognunk ezeket a kívánságokat, hogy most már arra volna szükség, hogy azoknak jelentős részét most már az egyetemen tanulják meg. Az Egyetemen tanulják meg az összes társadalombiztosítási szabályokat, tanuljak meg az adminisztráció technikáját, stb.

Erre sem lehetőség, sem szükség nincsen, hiszen nem olyan boszorkányos dolgok ezek, amelyeket a területre kikerülő fiatal orvos ne tanulhatná meg aránylag rövid idő alatt a már tapasztalt, betanult kollegáktól.

Egy előfeltétele azonban van annak, hogy megtanulhassa a területen az a fiatal orvos, amire szüksége van és erre is történtek már utalások a hozzászólásokban, aő hogy érdeklődjék ezek iránt a feladatok iránt, ne becsülje le, ne álljon szembe ezekkel a feladatokkal, ügy gondolja, hogy itt van az egyetemnek fontos szerepe. Nem lehet azt kitűzni az Egyetem számára, # feladatként, hogy közvetlen megtanítson mindent, hanem hogy ezeknek a feladatoknak a fontosságára tanitsa a fiatalokat, az érdeklődésüket felkeltse ezek iránt a feladatok iránt, egyáltalán hogy ilyen feladatok léteznek erre a figyelmet rá kell irányítani. Ha a klinikákon az a szellem mindjobban megerősödik, ami talán nem is csak a klinikákon, hanem a kórházakban sem elég erős ma még* hogy a beteg sorsát a kórházból vagy a klinikáról távozása után nem kisérik figyelemmel, nem is érdekli őket, hogy mi történik a beteggel a kórházból a gyógyintézetből való távozás után, ha ez a beállítottság, magábazárkózottsága a gyógyintézeteknek megszűnik és egy kicsit a kórházban a klinikán azon gondolkoznak, hogy mi is lett azzal a beteggel ha kimegy és a klinikán megtanítják a fiatal orvost arra, hogy ezzel foglalkozni kell, akkor egy kicsit a figyelmét rá irányítják az itt nevelődő fiatalokba^ hogy vannak feladatok, amelyeket ha egyszer kikerülnek a területre, nekik kell ellátni.

Itt emlités történt már a kórházi zárójelentésről,amit a klinikákon is kiadnak a betegeknek. Azt hiszem na-