Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1960. június 22., VIII. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok

zést fog jelenteni és minden félévben nem is annyira a hallgató sajátmaga Írja be, hogy mit csinált, hanem az intézeti tudományos diákköri vezető készítsen jelentést a hallgató munkájáról, s a bizottság minden félédben vizsgálja felül a hallgató munkáját, s esetleg félévenként távolitson el, illetve vegyen fel diákköri tagokat, aszerint, hogy megfelel-e a diákköri munkának. A káder- utánpótlás szempontjából valóban előfordultak olyan problémák, hogy a KISZ szempontjából alkalmas emberek nem voltak mindig alkalmasak szakmailag és fordítva.

Az egyetemi hallgatók politikai fejlődésében elérkez- "tefünk oda, hogy a tudományos diákkörökbe csak olyanok kerülnek, akik mind szakmailag, mind politikailag megfelelőek. Tehát nem fordulhat elő elosztáskor az, hogy az aki a KISZ-nek tetszik, az nem tetszik a professzorának, hanem a 9-10 ember közül, bármelyiket választják, az mind megfelel. A három bizottság munkájának, a fiatalokkal fn&g foglalkozó bizottság, az elosztó bizottság és a tudományos diákkörök vezetése egységesnek kell lenni. Nagyon megfontolandónak tartja, amit Rektor Elvtárs mondott, hogy a három bizottság munkáját valamiféle formában koordinálni kell. Az, hogy 3 bizottság fölé felállítsunk még egy bizottságot, amely meghallgatná e három bizottságot, nem hiszi, hogy megfelelő lenne, itt szóba kerülhetne a három bizottság munkájának koordinálása, de legalább is a két bizottság, az elosztó bizottság ís a tudományos körök vezetését végző bizottságnak a koordinálása. Megoldás lenne még talán, hogy képviselőket küldenének a bizottságok egymáshoz, vagy pedig megoldani a két bizottság vezetését egy professzor vezetésével, mintegy perszonálunió formájában. Ez a három mód lehetne, de ez olyan jelentős kérdés, hogy nem hiszi, hogy most tudjon az Egyetemi Tanács ebben a kérdésben határozni, nagyon sok minden múlik azon, hogy ez a két bizottság jól dolgozik-e.

Farkas: A fiatal káderek utánpótlásával foglalkozó egyes szakaszok területén bizonyos koordinációs lehetőségeket fokozni kellene, azonban szervezeti változást, nem volna indokolt eszközölni, ügy látja, hogy az állami- feladatok és a társadalmilag elvégezhető feladatok kicsit összekeveredtek a hozzászólásokban, pedig ezeket külön kell választani és jelenlegi szervezeti formájukban megtartani. A dékánátusnak az a feladata, hogy az összes hallgató jobb tanulási lehetőségével, ezek fejlődésével és ennek a munkának a koordinálásával és irányításával foglalkozzék. Ha ebből kiemelünk néhány száz tudományos diákköröst és demonstrátort az ezekkel való külön foglalkozást, ahogy jelenleg a művelődésügyi miniszteri rendelet előirja, nagyjából és egészében a tudományos diákköri bizottságokra kell bízni, aminek az állami adminisztrálása természetesen a dékánátusra tartozik, azonban az egyes részek kimunkálása a tanárelnökre, a tanár-szakemberekre akik a bizottság tagjai. Az elosztó bizottság és a tudományos diákkörök vezetése közötti kooperáció egyszerűen megoldható véleménye szerint és a jelenlegi keretek lehetőséget adnak erre a kooperációra. A tudományos diákkör referál és