Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. június 22., VIII. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok
nem pedig az élet fog alakulni a mi módszereinkhez. A vitánál ezt is vegyék az elvtársak figyelembe. Tar.ián: Ezek a bizottságok külön-külön a maguk feladatat elvégezték és a jövőben is el fogják végezni. Arról van tehát szó - mint rektor elvtárs is mondta - hogyan lehet koordinálni a bizottságok munkáját. Jelen stádiumban úgy véli, hogy ezt kari feladatként, dékáni feladatként kellene kitűzni. Időnként pl. félévenként a tudományos körös hallgatókkal, az egyetemen levő, a jövő számára Ígéretet jelentő fiatalokkal a kari ülés foglalkozna. Ezt megelőzően természetesen az illetékes dékán összehív egy olyan koordinációs bizottságot a három bizottság illetékes képviselőiből, akikkel való megbeszélés alapján tiszta kép alakulhat ki a jelöltekről, s a Kar előtt beszámolna ezeknek a fejlődéséről, alakulásáról. Azért gondolák arra,hogy ez kari feladat legyen, mert még nem alakultak ki elég érett munkamódszerek intézeteken belül arra, hogy az odakerült fiatalokkal minden vonatkozásban az intézet hogyan foglalkozzék szakmai, politikai vonatkozásban egyaránt. Abból a célból, hogy az egységes módszerek karokon belül kialakulhassanak, helyes lenne, ha most az elindulási stádiumban nagy súlyt fektetnénk a módszerek kialakítására és a problémák megvizsgálására. Ökrös: A diákkörökbe való toborzásnak azt a módszerét őhajtják javaslatba hozni, hogy amikor szigorlatoznak a fiatalok, akkor minden egyes tanszéken, ahol vizsgáznak, a tanulmányi felelős, a KISZ, a vizsgáztató együttesen kiválogatják a legjobb, legalkalmasabb fiatalokat és meghívják a diákkörbe. így olyan szelekció lenne, ami teljes egyetértésben van Tarján dékán elvtársnak azzal a javaslatával, hogy ez kari feladat legyen, de ezenkívül tanszéki feladat. így tudjuk a legkiválóbbakat a diákkörökbe beszervezni. Issekutz: Megfontolandónak véli, hogy a tudományos diákkorok tagjai évenként tegyenek jelentést, hogy milyen munkát végeztek az intézetben, ezt a jelentést láttamozza az igazgató, vagy docens, s ezek jelentések kerüljenek a tudományos kör elnöksége elé, az bizottságilag nézze meg. Ilyenmódon kirostálódnának azok, akik a tudományos-köri tagságot címnek vagy más előnyök elérésére akarják használni s tulajdonképpen nem végeznek komoly munkát. A szigorlatokon való jeles feleiéi alapján - náluk 30 $ körül van a jeles feleletek száma - nehéz kiválogatni a legmegfelelőbbeket. Nyilván 30 io nem lehet tudományos köri tag, s nem mindig az a legjobb, aki a szigorlaton nagyon jól betanulta az anyagot, ez még nem jelenti egyben az élénk, önálló gondolkozást is. Kellemetlenségek lennének belőle,ha pl. a professzor meghívja a szigorlaton kitünően felelőt s azután kiderülne, hogy KISZ-nek az nem felel meg más szempontokból. Helyesebb tehát, ha a KISZ csinálja, a KISZ kér a professzortól véleményt. Megkapjon senki