Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. május 25., Kibővített egyetemi tanácsülés - A Budapesti Egyetem körzetéhez tartozó megyék egészségügyi munkájának segítésének megtárgyalása
26 Mk pálya, ahol az orvosi diploma után a törvény értelmében a továbbképzés minden orvosnak kötelessége. Részt kell vennie azokon a továbbképzési lehetőségeken, amelyeket a szocialista egészségügy számára nyújt. Éppen ezért nem lehetséges, hogy olyan igényekkel lépjünk fel az egyetemi képzéssel szemben, hogy az egyes szakterületek speciális anyagát részleteiben sajátítsák el. Változatlanul csak az lehet a célkitűzés, hogy megfelelő jól megalapozott alapismereteket nyújtsunk. Babies elvtárs által felvetett javaslat, hogy a két éves szakmai gyakorlatot úgy használjuk fel, hogy ne szakosítsunk, hanem különböző kórházi osztályokon szerezzenek gyakorlatot a fiatalok, elvileg helyes, azonban a jelenlegi egészségügyi helyzet olyan, hogy ha mi az ötéves terv- programjában felállított követelményeknek eleget akarunk tenni és a járóbeteg szakellátást alapvetően meg akarjuk javítani - ahol a legnagyobb probléma van - akkor nem tekinthetünk el attól, hogy a járóbeteg-szakorvosi ellátás igényét megfelelően biztosítsa, ez pedig azt jelenti, hogy a kétéves szakmai gyakorlatot már a szakosítás céljaira kell felhasználni. Ezt még tovább fokozzuk azzal, hogy ebben az évben nemcsak meghatározott kórházi osztályokra, szakokra irányítjuk a fiatalokat, hanem meghatározott számban körzeti orvosi-szakot fogunk bevezetni, ami azt jelenti, hogy azok a fiatalok, akik erre a pályára készülnek, kórházi osztályokon a négy alapszakon fognak megfelelő gyakorlati idővel dol- X gozni. Tehát azok, akik a körzeti orvosi szakot választják, a két év alatt a kórházban bizonyos gyakorlati készséget szereznek és el fogják végezni azt a tanfolyamot is amit itt Balogh elvtárs vázolt, a körzeti orvosok számára feltétlenül fontos tudnivalók: a biztosított beteg- ellátás, a közegészségügyi járványügyi ismeretek elsajátítása érdekében. A kérdésnek a másik része kevéssé hangzott el a terület részéről. Talán Bánhegyi elvtárs vetette fel, hogy meg kellene határozni azokat az osztályokat, amelyek alkalmasak az orvostanhallgatók gyakorlati képzésére. Ez rendkívül fontos, mert hiszen az Egyetemnek a területtel való kapcsolata bizonyos formában eddig is megvolt az oktatáson keresztül, a harmad- negyedévesek és hatodévesek kórházi gyakorlatán keresztül. Azonban amig a harmad- és negyedévesek nyári kórházi gyakorlatának volt egy kidolgozott programja, - az másik kérdés, hogy a program végrehajtásában voltak hiányosságok és nem a program szerint történt nagyon sok esetben a nyári gyakorlat - a hatodévesek kórházi gyakorlatának kidolgozott programja hiányos és az orvosképzési reform kapcsán erre is gondolnunk kell. Idáig ez a kérdés a vezetőknek, az egyes klinikák,vagy kórházak vezetőinek a jóindulatára, vagy pedig hozzáállására volt bízva. Kevés olyan hely volt, mint pl. az I.sz. Gyermekklinika, ahol tervszerűen végig-vitték a gyakorlatra beosztott hallgatókat a különböző osztályokon és a gyakorlat végén egy összefüggő egységes képet kaptak az adott szakról. Csömör elvtárs mutatott rá 1fÄ • A
