Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. május 25., Kibővített egyetemi tanácsülés - A Budapesti Egyetem körzetéhez tartozó megyék egészségügyi munkájának segítésének megtárgyalása
20 vább kell haladnunk, meg is fogjuk valósítani. Az egészségügyi kormányzat ezt világosan látja és feladatul tűzte ki, de még igy sem tudjuk megvalósítani éppen a rendelkezésre álló rövid idő, faiatt, hogy a gyakorlat számára a VI. év/ végén a diplomával együtt teljesen kiképzett, a gyakorlati területi munkát minden tekintetben kifogástalanul ismerő fiatal orvosokat adjunk. Nyilvánvaló, hogy ennek a képzésnek a folytatása a területen kell, hogy történjék. Mielőtt azonban rátérnénk arra, hogy milyen meggondolásokat kellene a területen megvalósítani még egy kérdést kell emliteni, amely az egyetemi oktatással párhuzamosan megy, nevezetesen a leendő fiatal orvosoknak, a ma még orvostanhallgatóknak nevelését és szemléletük olyan átalakítását, amely alkalmassá teszi őket a területi munka mindenféle sajátosságának, sokoldalúságának megválósitására. Itt azt hiszem sokan ülnek olyanok, akik az egyetemet a felszabadulás előtt végezték el és bizonyos emlékképeik a nevelésre vonatkozóan innen származnak, de vannak talán ismereteik a jelenleg folyó nevelésről is. Régen, de talán nem is olyan régen az egyetemen a nevelés- és itt még a felszabadulás utáni időkre is gondolok -egy kicsit háttérbe szorult. Az elmúlt évek során és különösen az ellenforra- á± dalom után a párt politikai munkamódszerének változása is rengeteg pozitívumot eredményezett e téren és ma már mind a pártszervezet, mind a KISZ szervezet nagyon komoly energiát fektet bele és sok munkát áldoz arra, hogy a fiatal orvostanhallgatóknak, fogorvostanhallgatóknak, gyógyszerészhallgatóknak a szemlélete megváltozzék és megfeleljen a követelményeknek. Itt nálunk a budapesti egyetemen alapvető változás van olyan tekintetben is, hogy a professzorok és hallgatók, az oktatók és a hallgatók között uj viszony van kialakulóban. Pl. az ifjuság,különböző rendezvényein a professzorok, az oktatók részvétele, a kollégiumokban és a diákszállóban az úgynevezett patronálási akció, a hallgatókkal való közvetlen kontaktustartás mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a hallgatók szemléletét túl az egyetemi előadásokon is alakítsa, változtassa és az adott szükségletnek megfelelően formálja. Tisztában vagyunk azzal, hogy mindez még gyerekcipőben jár és nagy eredmények még nincsenek, de reménykedésre adnak okot. Amikor megkapja a fiatal orvos a diplomát, kikerül a területre, még nem tekinthető gyakorlattal rendelkező orvosnak, sem kiforrott embernek. Az a szeretetteljes goniÉx gondoskodás, amellyel itt az egyetemen igyekszünk körülvenni őt, mint apa nevelni a^ gyermekét, az nem szűnhet meg a diploma megszerzésével. Amilyen gondoskodással igyekszünk őket az életre felkészíteni, ugyanolyan gondoskodással és szeretettel kell őket fogadni azon a munkahelyen és területen, amelyre kerülni fognak. Ha ott szeretettel és megértéssel fogadják őket másképpen fognak a kérdéshez is hozzáállni, másképpen fogják megtalálni az életlehetőségeiket és jobban fogják látni feladataikat. .. »• . • / • X
