Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. május 25., Kibővített egyetemi tanácsülés - A Budapesti Egyetem körzetéhez tartozó megyék egészségügyi munkájának segítésének megtárgyalása
- 11 tói, hogy mit jelent az ő munkájuk az egész társadalom szempontjából, ha résztvesznek a szervezett társa- dalomvédelemben. Nem szorul különösebb bizonygatásra, hogy mit jelent az egészségügy^ szempontjából, éppen a gyógyítás szempontjából is az orvos részvétele a társadalom egészségügyi szolgálatban. Ha nem támaszkodhatna a társadalom segitőkészségére nem tudna sok 10 ezer esetben transfuzióval gyógyítani, emberek életét visszaadni, mint ahogy azt a gyakorlatban látjuk. A fiatal orvosok rendkivül nagy része nincs azzal a fontos kérdéssel tisztában, hogy honnan vesszük elő a vért, neki milyen szerepe van abban, hogy a vér megfelelő mennyiségben rendelkezésére álljon, talán azzal sincs tisztában mint jelentenek a vérből készült gyógyszerek, mit jelent ez az ő munkája szempontjából. Mit jelent a társadalmi szervezettség mondjuk egy olyan kérdésben mint a Sabin oltások lebonyolitása. Nem szorul különösebb bizonyításra, hogy még a kötelező vagy javasolt védőoltások szempontjából is milyen meggyőző munkára *an szükség, hogy az anyák eleget tegyenek ennek a kötelezettségüknek, hogy gyermekeiket a szükséges, illetve javasolt oltásokra elvigyék. A társadalom felvilágosítása szempontjából rendkivül nagy feladatuk van az orvosoknak és az a meglátásunk és az az érzésünk, hogy erre nincsenek kellőképpen felkészítve a fiatal orvosok, persze vannak kivételek. Vannak kiváló példáink és nem szabad azt a következtetést levonni,hogy senki nem tevékenykedik ezen a területen mert éppen a Budapesti Orvosegyetemen működik egy olyan vöröskereszt szervezet, amelynek ma már mint számos tagja jár ki az üzemekbe felvilágosítási munkára. Idézhetne egy olyan példát is, mint pl. a pécsi egyetem diákjai 170 községet látnak el egészségügyi felvilágosítás szempontjából. Tehát nem arról van szó, hogy az egyetemeknél nincs ilyen kezdeményezés és biztos, hogy azok a diákok, akik itt résztvesznek ebben a munkában és ki fognak kerülni az egyetemről az életbe már másképpen állnak ehhez a kérdéshez. Azt kéri az egyetemi tanácstól, hogy találja meg a módját - ő sajnos nem tud konkrét javaslatot tenni, - hogy miképpen építse be a munkájába, a tananyagba ezt a kérdést, de biztos abba, hog^r a tanács meg fogja találni a lehetőségeket és a jövőben talán az eddiginél is fokozottabb mértékben fog foglalkozni ezzel a kérdéssel. A prevenció szellemét egy kicsit jobban oltsák be a fiatal orvostanhallgatókba s egyszersmind arra is mutassanak rá, hogy hogyan, mi módon kell bekapcsolódni az egész társadalom érdekében, de saját munkájának jobbátétele érdekében is, a társadalmi egészségvédelem munkálataiba. . / .
