Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. március 31., Rendkívüli ünnepi tanácsülés - Megemlékezés hazánk felszabadulása 15.-i évfordulójáról
11 továbbfejlesztés területén, szervezés területén és közben tudományos munkát is végeztek. Nem volt ez olyan könnyű egyes időszakokban 194-5. után, 1956, után, a csüggedók biztatása, a kételkedők kételyeinek eloszlatása, bizonytalankodók erősitése, eredményekkel a vele örülés, néha az is nehezére esik az embernek, hogy mások eredményével együtt örüljön, önző természet van az emberekben és az emberben, nem volt olyan könnyű néha az eredmények elködősitésé- vel szembeszállni, megmutatni azt azoknak, akik dolgoztak, amit elértek és úgy láttam, hogy egyetemi tanáraink, egyetemi oktatóink résztvettek ezekben a dolgokban es elfogadták a pártnak és az egyetem dolgozó kommunistáknak meginga(Ihatatlan hitét az életben és a szocialista jövőben. Azt a hitet, amit az itt élő kommunisták, az itt dolgozó kommunisták a pártot képviselve sugároztak magukból. Nem egyszer érezhettük, hogyan vették ezt át a munkatársak és a professzorok és hogyan vitték ezt tovább. Ez a jó hatás tartott e^y ideig, azután megint volt egy kis csüggedés és igy ment ez éveken át újból és újból ismétlődve, mindig fokozódva. Nagy dolgok ezek, hogy hittel, erővel hittünk mi abban, hogy barátaink segítségével, élükön a Szovjetunió segítségével - akik kint jártunk ezek számara ez nem szólam, hanem az élet valósága, hittünk abban, hogy felépítjük a szocializmust Magyarországon is és eljutunk egy szebb, emberibb élet lehetőségéhez, előre jutunk a kommunizmus felé. Engedjék meg, hogy e szép ünnepi évforduló alkalmával megállapítsam, hogy egyetemünk lényegében becsületesen dolgozott, becsületesen helytállt a munka frontján, a szocializmus épitése frontján a saját módszereivel és engedjék meg, hogy ezen ünnepélyes tanácsülésen, mint az egyetem rektora megköszönjem az egyetemi tanácsnak, az egyetem professzorainak, oktatóinak, minden dolgozójának ezt a jó és eredményes munkát. És mi jön most, és mi következik most? Idézem talán Issekutz rektorhelyettes kollegánkat, aki nagy lelkesedéssel szokott ebben a kérdésben szólni és dolgozni. A tervezés következik. A véletlen úgy hozza magával, hogy ezen szép ünnepi évforduló évében tervezzük meg egyetemünk uy elméleti tömbjét, a tudományos munkának, az oktatásnak jobb lehetőségét és nem is lehetne ez az év(számunkra szebb, mint ennek a tervezésnek a méltó végrehajtása, Kivánok befejezésül e 15* évfordulón minden kedves barátomnak, minden elvtársnak, az egyetem minden professzorának, oktatójának, egyetemünkön tanuló ifjúnak, hogy ilyen becsületesen, még több ideológiai tudással, a szocializmus még szenvedélyesebben átélt szeretetével haladjanak előre azon az utón, amely a kommunizmus felé vezet. VYl
