Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. március 31., Rendkívüli ünnepi tanácsülés - Megemlékezés hazánk felszabadulása 15.-i évfordulójáról
- 9 Magyarország egésze talpon állna és kiáltaná az üdvözlő szavakat felénk. Hatalmas számok és eredmények. Ezek milyen gyógyítási eredményeket jelentenek - nem hiszem, hogy az én klinikámon különösedben jobban gyógyítanának mint más klinikákon, - a többi klinika statisztikája nem áll rendelkezésemre, nem dolgoztuk fel - de az én klinikám statisztikáját a múltkoriban, amikor ünnepeltek öreg koromra, feldolgozták az asszisztensek és kiderült, hogy a klinika 1958-as közel 7 /o-os halálozásával szemben - most azt a statisztikát veszem, a 9^5 évi halálozást nem.számolom mert akkor rendkívüli dolgok voltak - ma 1.78 % halálozással dolgozunk, akkor amikor a klinika zsúfolva van a legsúlyosabb betegekkel. Tehát ez a 10 millió ápolási nap nemcsak azt jelenti, hogy mennyi beteggel foglalkoztunk, hanem hogy milyen hatalmas aranyban adtuk vissza az egészséget, a munkakedvet, a boldogság készséget, az örülő készséget az emberek tömegeinek. Az értékelés legnehezebb része,mert számszerű adatokkal nem lehet dolgozni, hogy vajon a politikai munka területén, pártszervezetünkkel, szakszervezetünkkel, KISZ szervezetünkkel együttdolgozva az egyetemi tanács, az egyetemi vezetők mit értek el? Nincsenek számszerű adatok, azonban én úgy gondolom, hogy az a szakmai munka amit mi elvégeztünk, a szocializmus épitésének szerves része Magyarországon. Tehát ebbe politikai munkát is kell tekinteni mert el lehetett volna képzelni, hogy hosszú éveken át passzív, merev ellenállás, ha nem is lehetett volna szabotázsnak nevezni, de.nemdolgozás jellemezte volna ezt az ^egyetemet. Én nem hiszem, hogy ha akár-milyen erőszakos lett volna az a rektor, akár milyen mozgékonyak, jól képzettek lettek volna az elvtársak, ilyen jól ment volna a szakmai munka, hogy ha a professzorátus, az oktató személyzet, a dolgozók nem akartak volna dolgozni, nem akarták volna épiteni a szocialista társadalmat, akkor is ha voltak gondolataik, . vitaanyagjuk, vagy több mindennel nem értettek egyet. De ezen kivül felszólalásaikban, vitáikban látszik, hogy nagy előrehaladást tettek szemléletben. Ma már elfogadja mindenki, hogy a szocialista egészségügy más egészségügy, mint a kapitalista egészségügy, nemcsak a közvetlen gyógyítással j-oglalkozmc, hanem igen is a megelőző szolgálattal, az egészséggondozó szolgálattal is. Ma már az egyetem dolgozói magukévá teszik, hogy a tudományos munka nem kizárólag cikkirásból áll, hanem igen is úgy kell dolgozni, hogy a tudományból közvetlenül, vagy közvetve haszna legyen a gyakorlati egészségügyi tevékenységnek. . / . Í96
