Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1960. március 31., Rendkívüli ünnepi tanácsülés - Megemlékezés hazánk felszabadulása 15.-i évfordulójáról

- 2 ami' 194-5. januártól kezdve végig ki vámjuk kisémi egyetemünk útját, nem tudunk elzárkózni az elől, hogy ne jusson eszünkbe 1944, 1945, 1942 is. Akik itt vagyunk mind idősebb generáció tagjai vagyunk, végig éltük ezt az időszakot már mint érett orvosok, egyrészünk mint egyetemi tanár és mint orvosok, mint tudósok tanultuk meg, bogy mi az a fasizmus. Hallottunk róla azelőtt is 1950-as *évek óta, de azok akik az illegális kommunista pártban nem dolgoztak és nem érézték a fasizmusnak a gyilkos gyűlöletét, tulajdonképpen csak az 1950-as években ismertük meg ennek a politikai irányzatnak a jelentőségét és a lényegét. Nincs olyan közöttünk és azt hiszem, aki az 1942 utáni években járva Budapest utcáin, ne találkozott volna barátaival, barátainak családtagjaival, és ha olyan volt a'szakmája mint nekem, gyerekorvos, ne hoztak volna hozzá gyereket, akinek szüleit a fasizmus gyilkosán, embert nem ismerve, a legvégsőbb kegyetlenséggel pusztította el, csonkította meg. Emberi érzésünkön át, nem csupán a tudatunkon át ismertük meg mi, hogy mi a fasizmus. Es ezek az évek 1942,45,44. nem hogy csökkentették volna, az iszonyatot^ Magyarországon, az iszonyatot Budapesten, hanem fokozódó erővel és intenzitással süritődtek ezek a veszélyek, ezek a fájdalmas érzések mindnyájunkban.

Amig el nem jött a kulmináció. Nem hiszem,.hogy lenne közöttünk valaki, aki ne emlékezne 1944. március 19-ére. Akorra már Budapesten és Magyarországon még azok is akiket ideig - óráig félre tudott vezetni a Göbbels-féie propaganda világosan látták Budapest és Magyarország megszállásakor, hogy miről van szó* Világosan látták, hogy még annak a látszat önállóságának is vége van Magyarországon, annak a látszat polgári demokratizmusnak is vége van, amivel sokan takargatták a súlyos valóságot. Egy kíméletlen hatalmasan szervezett ellenség, a népnek az ellensége szállta meg haderejével fővárosunkat és hazánkat. Itt mászkálták a mi utcáinkon tankjaik, itt szaladgáltak homok szinü autóik, itt vijjogtak a stukáik Budapest felett. Azt hiszem, hogy ezzel, mindenki előtt világossá vált, hogy miről van szó.

Rohamosan mentek az .ügyek azutáni előre a lejtőn, elérkezett julius, elérkezett augusztus. Azt hiszem, hogy egy orvos, egy humanista gondolkodó a legmélyebben, talán egy ilyen akkor a fasizmus világához természetesen odatartozó, abban a világban magától értetődő ténynél döbbent rá, hogy visszatért a középkor.

/