Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1959. szeptember 5., Rendkívüli tanácsülés - Az egészségügyi miniszter elvtárs szeptember 3-án kelt 26.906/1959 sz. rendeletének ismertetése
’If- 4 szélhessék. A tanévnyitó ünnepségen ismertetni fogja az Egyetem vezetésében beállott személyi változásokat és utána a dékán elvtársak tartsanak kari tanácsülést és beszéljék ezt meg* Tarján: javasolja, hogy össztanári értekezleten, ahol mindhárom kar professzorai jelen vannak, ismertesse a rektor elvtárs ezt a mindhárom kart érintő problémát. Rektor: helyesnek találja a javaslatot. Az értekezletnek ez lesz egyetlen napirendi pontja, esetleg - bizonyos politikai kérdéseket is megbeszelhetnek, ügy gondolja, hogy pénteken, szeptember 11-én fogja az értekezletet megtartani. Balogh: kéri, hogy erre a tanári értekezletre az újonnan szervezett fogorvoskari tanszékek ideiglenes vezetői is kapjanak meghívást. Kéri továbbá, „ hogy a déli órákban legyen az értekezlet. Somogyi; az elmúlt évek során kialakult az Egyetemen egy harmonikus vezetés, amely elég sok jól lemérhető eredményt hozott. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az országos politikai feladatok és országos szakmai feladatok egyértelműen és határozottan meghatározott célja vezetett bennünket. Ezekben az években az általános orvosi kar vezetésében Babies elvtárs mint dékán, túlzás nélkül mondható, olyan kiemelkedő és jó munkát végzett, amely számunkra megkönnyitette, hogy ezeket az egyébként -> nehéz feladatokat, az Egyetem politikai és szakmai konszolidációja, oktató és gyógyitó munkája, előbbre vigyük. Úgy gondolja, hogy Babies elvtárs időt és fáradtságot nem kimélő jó munkája is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen könnyen és nehézségek nélkül oldottuk meg az elmúlt évek nehéz feladatait, amiben tulajdonképpen az emberekkel való közvetlen kapcsolata nagymértékben szerepet játszott. Nemcsak professzor társaival, a pártbizottsággal, az ifjúsági szervezettel, de a hallgatósággal is fenntart tott személyes kapcsolatai olyan uj munkamódszert, teremtett egyetemünkön, amely meghozta gyümölcseit. A dékánok azon elsőrendű feladatának, hogy az ifjúsággal létesítsenek szoros és személyes kapcsolatot, Babies dékán elvtárs tökéletesen megfelelt. Amikor a személyi változás kérdése felmerült, nyu--, godtan mondhatja, hogy kettős érzés alakult ki, szerettek volna ragaszkodni ahhoz, hogy Babies elvtárs vezesse továbbra a kart, aki mögött jól kipróbált és nagy eredményeket felmutató négy évi dékánság állt, viszont óvták volna attól, hogy testi és szellemi kimerültségnek legyen kitéve. Tekintettel arra, hogy még sokáig szeretnék tudását és segitőkészségét igénybe venni, úgy döntöttek mégis, hogy helyes ha a vele való megbe-~ szélés értelmében tehermentesitik. Nem volt
