Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. február 24., V. egyetemi tanácsülés - A Diákjóléti Bizottság 1959 évi munkájáról készült jelentés megvitatása
- 33 hivatalok, a létszám ehhez képest nem fejlődött, a meglévőktől kellett a dolgokat megoldani és bo— vábh vinni. Az lenne a javaslata, hogy bár az Általános Orvosi Kar dékánja tett már korábban javaslatot, de újból mérje fel, hogy mire van szükség és az összes igényeket kellene tárgyalni. Rektor; Ne menjünk bele részletekbe, mert akkor ö IS előadhatna a rektori hivatal problémáit, ahol a fejlődés ugyancsak nem áll arányban a létszámmal. Azzal minchínyájan egyetértenek, hogy a Diákjóléti Bizottságnak se'gitseget kell nyújtani, az is igaz, hogy a karokat meg kell erősíteni. Felhívja a figyelmet, különösen a VII. kongresszus határozata kapcsán, hogy igyekezni kell ebben a történelmi periódusban mozgósítani azokat a társadalmi erőket, amelyek bizonyos feladatok megoldását elősegítik. Ilyen státus kérdésekben gyorsan nem tudunk minden igényt kielégíteni, azonban itt van helye a társadalmi segitsegnek. Az a probléma, hogy a^ Szakszervezetünk nem tudja megtalálni a feladatait ezen az egyetemen. Véleménye szerint a szakszervezeti munkába minden évfolyamhoz a maga 2800 tagjából mozgósítani tudna 5-5 embert, aki társadalmi munkában segítségükre lehetne.Megkéri Kiszely elvtársat, hogy üljenek össze és nagyon komolyan, minden szempontot figyelembe véve, komoly, megbízható dolgozókat szervezzenek erre, akik vállaljak is ezt a munkát. Rubányi professzorral, egyetemünk vöröskeresztes bizottságának elnökével is meg kell beszélni, hogy a diákjóléti bizottságnak nemcsak ilyen pénzelosztási problémája vatí, hanem 5^-00 ifjú szociális problémáival is foglalkozni kell, nyújtson segítséget a vö^ röskeresztes szervezet is a Szociális Bizottságnak. Egyetért természetesen azzal, hogy a létszám kérdést is meg kell oldani, de mindig szükség lesz a társadalmi segítségre is, kiváló pártonkivülieket lehet ide aktivizálni. Balogh: Szeretné felhasználni az alkalmat arra, hogy Székessyné professzor asszonynak köszönetét fejezze ki ezért a fáradtságot nem ismerő lelkes munkájá- , ért, amit a Diákjóléti Bizottság elnökeként kifejt. Nem hiszi, hogy volna még a professzori karban valaki, aki ennyit szentelne ilyen fajta munkának. A hála és a köszönet szürke szó, ahhoz hogy kifejezze elismerésüket munkájáért, csodálattal vagyunk eltelve iránta. Kéri az egyetemi tanácsot, hogy találjon valamilyen módot arra, hogy a professzor asszony részére segítséget tudjon nyújtani mert félő, hogy ilyen tempo mellett egy szép napop kidől és akkor már hiába adnánk részére segítséget. V f /
