Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960

1960. február 24., V. egyetemi tanácsülés - Miniszteri leiratok

- 15 t ßVAX \)

szem előttva magas egyetemi szintű alapképzettséget* Helyes lenne egy "bizottságot létrehozni, amely ezt előkészítené, nagyon alaposan átgondolva az egyetemi intézmények vezetőivel, szakembereivel és igy uj javaslatot terjesztene elő.

Németh: Foglalkozik a tanulmányi eredmények kérdé- sével. Pl. a Gyógyszerészi Kar jelenlegi vizsgarendje nagyon aggályos. A gyógyszerész karon a vizsgaátlagokat 11 jegyből számolják. Az orvoskaron 4-5 vizsgajegyből. Elfogadható-e az, hogy az egész gyógyszerészkaron 5 kitűnő rendű hallgató van. Úgy gondolja, hogy valami hibának kell lenni, ászért kell erre figyelemmel lenni, mert a gyógyszerészeket szociális szempontból azonosan bíráljuk el az orvosokkal. Nem hiszi, hogy a gyógyszerészkarra csupa gyenge ember kerülne. Ez egy olyan körülmény, amire egyszer fel kellene figyelni.

Tarján: Amikor az orvosképzéssel foglalkoztak egyik tanácsülésen, ahol a rektor elvtárs betegsége miatt nem tudott megjelenni, akkor ott is előtérbe kerültek az előképzésnek a problémái. Ugyan az a professzor, aki amikor a középiskoláról volt szó megállapította, hogy maximalizmus folyik és szépen fogalmazta meg a középiskolai oktatásnak a célkitűzéseit, amikor azonban az orvosi oktatásra került a sor ugyan ő volt az, aki hangsúlyozta azt, hogy kevés a képzés,és fokozni kell az anyagot és a követelményeket. Most amikor az egyes szaktudományok anyaga annyira halmozódik, hogy igen igen fennáll a túlterhelés minden szakma ^ területén, úgy véli, hogy pagyon döntő lehet éppen a kívülállók véleménye. Sok dologban a rektor elvtárs álláspontja mellett van, bár bizonyos mértékig túlzónak tartja éspedig akkor, amikor összeszámolta, hogy mennyi a szorosan véve a szakmai tárgy az egyes félévek során. A gyógyszerésztechnológiát nem lehet bizonyos kémiai alapismeretek nélkül tanulni, stb. Egyetért azzal, hogy túlteng a kémia, egyetért azzal, hogy nincs meg a teóriának és a gyakorlatnak egészséges aránya, azzal is egyetért, hogy a cél szabja meg, hogy hogy állitsuk össze az egész tananyagot. Ez nem zárja ki, hogy jó gyógyszertári gyógyszerészekből a gyógyszeripar számára is adjunk embereket. A cél, a feladat mégis csak elsősorban az, hogy a gyógyszertárak számára adjunk jól képzett gyógyszerészeket.