Budapesti Orvostudományi Egyetem - tanácsülések, 1959-1960
1960. február 3., IV. egyetemi tanácsülés - Egyetemünk Üllői u. 25. sz. alatti leánydiákotthona helyzetéről készült jelentés megbeszélése
28 -~ \ Hasonló a^helyzet gazdasági téren is. Másfél évvel ezelőtt még hallattlan nehézségeink voltak, ma viszont nem utolsósorban a rendelkezésünkre álló nagyobb anyagi Juttatások következtében, lényegében a gazdasági kérdések egész sorát megoldottuk. Nem kivan ezekkel részletesen foglalkozni. Vannak még feladataink, pl. meg kell épiteni az uj diákkollégiumot, amihez felsőbb szerveink támogatására is szükségünk van. Nem szabad megfeledkezni azonban arról, hogy a gazdasági kérdések megoldása is politikai kérdés.' Ahhoz, hogy a hallgatók nemcsak a kollégiumban, de a diákotthonokban is jól érezzék masukat és számukra a tanulás és együttélés megfelelő^feltételei biztositva legyenek, ahhoz gazdasági kérdések megoldása szükséges. Ezeket a kivánni valókat jelenleg már, ki tudjuk elégiteni ha ésszerűen és rugalmsan dolgozunk. Nem tudja megérteni, hogyan merülhetett fel egy olyan diákotthonban, ahol 205 leány lakik a mosás problémája, amikor ott vannak a viz- csapok, a rezsók és egyetlen mosógéppel, ami a költség- vetésben nem jelentős tétel, meg lehetne könnyíteni a lányok munkáját. Abból az elvből kell kiindulni, hogy az emberek munkáját, életét, egymás mellett való létét^meg kell könnyíteni. Ha az illetékesek ezt a szemléletet tartják szem előtt, akkor nem fordulhatnak elő ilyen nehézségek. Meggyőződése,^ hogy ilyen szemlélettel a gazdasági igazgató elvtárs meg tudja oldani ezeket a problémákat. Másik kérdés a politikai munka bár nem lehet a kettőt elválasztani egymástól. Az a helyzet, hogy soha nem foglalkoztunk politikai és nevelési kérdésekkel annyit, mint az utóbbi időben. A Vb. ülésein, nemcsak félévenként, hanem minden egyes ülésen napirenden vannak ezek. Az állami vezetés is sokszor felvetette ezt a kérdést. Azt sem lehet mondani, hogy rossz határozatok szü-^ letnek. Jók a határozatok/a munka előbbrevitelét és megjavitását célozzák. A baj az, hogy ezek a jó határozatok nem jutnak el a megfelelő formában a diákságig. Ennek két oka van. Az egyik, hogy a KISZ tagok nem értik meg, hogy éppen mint KISZ tagnak milyen feladataik vannak a kollégiumokban. Helyest , hä rendeznek a diákotthonok vezetői politikai vitákat, ez jó, azonban ez nem helyett siti a KISZ tagoknak azt a politikai-nevelő munkáját, amely a szobákban zajlik le. Az emberekkel egyénenként kell foglalkozni. A vallásosságra vonatkozóan megjegyzi, hogy azzal a lannyal, akit otthonról vallásos— san kerül el, akiben az otthoni környezet, a nevelési mód még benne van, azzal türelmes nevelő munkával kell foglalkozni és rámutatni felfogasa helytelenségéie. Ez nem történik egyik napról# a másikra és nem lehet egy-egy előadússal kiza-^ rólagosan megoldani. Itt személyszerinti állandó foglalkozásra van szükség.,Másik kérdés az igazgatók feladata. Nagy eredmeny az elmúlt evekhez
